Tervszerűen–nyitottan-egyszerűen-élni…

Élj egészségesen, hangya bölcsességgel.

Címkefelhő
Bejegyzések
1. fejezettől a bejegyzések
Megosztás

46.f. A változás kora.


Olvastam az egyik weboldalon, hogy valaki kéréssel fordult, tanácsért ezzel kapcsolatban. Mivel én 20 éve túl vagyok rajta, így ez a minden nőt elérő probléma kör bocsi, de eszembe sem jutott. Ezt szeretném most pótolni, és akinek ezzel kapcsolatban még lenne kérdése, akkor kérdezzen nyugodtan, válaszolok.


A változókorba lépve; -menopauza.-

Hogyan enyhíthetőek a menopauza tünetei orvosi segítséggel?

 

Mivel a változókori tünetek jó része az ösztrogén hormon hiányának következménye, súlyos kellemetlenségek esetén mindenképpen érdemes elgondolkozni ennek és más hormonoknak a pótlásáról.

Mielőtt erről döntés születne, a páciensnek mindenképpen szükséges részt vennie egy szakorvosi vizsgálaton, EKG-n, vérvételen, testsúly- és csontsűrűség mérésen, ultrahang vizsgálaton, illetve, ha indokolt, más vizsgálatokon is.

A hosszú távú egészséget és a kellő információkat figyelembe véve, az érintettnek és a szakorvosnak együtt kell meghoznia a döntést, amelynek fő törekvése a legkisebb, még hatékony adag előírása.

A hormonpótlást mindenképpen egyénre szabva, és rendszeres orvosi kontroll mellett lehet biztonságosan alkalmazni Soha nem szabad TV reklám után vagy barátnőtől illetve piacon árusoktól semmiféle csodaszert vásárólni!

Segítsünk magunkon!

Ha csak nem túl komolyak a tünetek, néhány életmódbeli váltás megkönnyítheti a mindennapokat.

A hőhullámok és éjszakai izzadás kellemetlenségei ellen segíthet a rendszeres testmozgás, a vastag ruhadarabok, valamint a stressz-helyzetek kerülése, a hűvös, kiszellőztetett hálószoba. Amennyiben megfigyelhető, hogy a fűszeres ételek, a kávé, az alkohol és a dohányzás fokozza a tüneteket, ezeket érdemes elhagyni.

Az alvászavarok is csökkenthetőek rendszeres testmozgással, bár a túl későn végzett edzés éppen megnehezíti az elalvást. Jó a Mg. Érdemes emellett még a hétvégéken is azonos időben felkelni és elaludni, kiiktatni a koffeintartalmú ételeket és italokat, valamint kipróbálni a légző-gyakorlatokat, vagy a relaxációt.

Rendszeres pihenéssel elkerülhető a kimerültség okozta kedvetlenség, és a hangulatzavarok, levertség ellen orvosi kontroll után jól alkalmazhatóak a nyújtógyakorlatok.

A vaginális szárazság ellen használjon vény nélkül kapható síkosítókat, de a tüneteket csökkentheti a nem lankadó szexuális aktivitás is.

A vizelettartási zavarokat jelentősen enyhítheti az intimtorna és más belső izmokat megmozgató torna rendszeres gyakorlása. Az elhízás és csontritkulás ellen is hasznos a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonában, rostban, telítetlen zsírsavakban és finomítatlan szénhidrátokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás. Emellett figyelemmel kell lenni a korral járó ez idő szerint gyakran kezdődő csontritkulásra. Ebben segíthet a megnövelt kalcium, és ha szükséges, D-vitamin-bevitel.

A rendszeres mozgás a testsúly növekedésének és a csontritkulásnak is a legjobb ellenszere, és elengedhetetlen a legalább hét órás éjszakai alvás.

 

Miért van szükség hormonra?

 

–bár magam nem vettem igénybe és nem is tartom egészségesnek, beavatkozni a természet rendjébe.

Hacsak nem túl komolyak a tünetek, néhány életmódbeli váltás megkönnyítheti a mindennapokat. Ilyen a rendszeres mozgás, a stressz levezetése ellazulással, fekvő meditációval, az energia egyensúlyt keringetéssel visszaállítani, vagy más módszerrel.

Hasznos lehet a hűvös, kiszellőztetett hálószoba, a koffein mérséklése, a medenceizmok megerősítése, a megnövelt kalcium, és ha szükséges D-vitamin bevitel. A szexuális problémák orvoslása végett mindenképpen érdemes nőgyógyászhoz fordulni.


A menopauza egy folyamat, amely során a petefészkek működése fokozatos leáll, a női ciklus szabálytalanná válik, a hormonértékek széles határok közt ingadoznak, majd az ösztrogénhormon termelődése be is fejeződik. Ennek a korszaknak számos kellemetlen velejárója lehet, mint például a hőhullámok, az éjszakai izzadás, az alvás- és hangulatzavarok, a vizelettartási nehézségek, a vaginális diszkomfort, szárazság, illetve a súlygyarapodás.

Mivel a változókori tünetek jó része az ösztrogénhormon hiányának köszönhető, súlyos kellemetlenségek esetén mindenképpen érdemes elgondolkozni ennek és más hormonoknak a pótlásáról. A döntés előtt a páciensnek mindenképpen szükséges részt vennie egy szakorvosi vizsgálaton, EKG-n, vérvételen, testsúly- és csontsűrűség mérésen, ultrahang vizsgálaton, illetve ha indokolt, más vizsgálatokon is.

A hosszú távú egészségét és a kellő információkat figyelembe véve, az érintettnek és a szakorvosnak együtt kell meghoznia a döntést, amelynek fő törekvése a legkisebb, még hatékony adag előírása. A szükséges hormonpótlást feltétlenül egyénre szabva kell elrendelni, és rendszeres orvosi kontroll mellett lehet biztonságosan alkalmazni.


A korai menopauza megduplázhatja a szívproblémák kockázatát.....? Nem , nem, nem!!

 

Azoknál a nőknél, akiknél korán jelentkezik a menopauza, kétszer nagyobb a kardiovaszkuláris problémák, a szívroham és a szélütés kockázata - állapították meg hétfőn közzétett tanulmányukban amerikai kutatók.

 

Bár szerintem inkább a túlsúlyosság, a rendszertelen életvitel, alkohol, kávé és a pszichés pánik, amit a túl korán, nem vártan bekövetkező változás kora kiválthat és a befészkelt gondolat; „Mostantól már nem is leszek fiatalnak vehető nő, vagy még nő sem?”


Az amerikai Endokrin Társaság San Diegó-i éves konferenciáján ismertetett felmérésbe több etnikum tagjait vonták be. A 2500 feletti résztvevő 40 százaléka volt fehér, 25 százaléka fekete, 22 százaléka spanyolajkú és 13 százaléka kínai-amerikai.

A tanulmány 2000 júliusában kezdődött, ekkor a nők 45 és 84 év között voltak. A vizsgálatban szereplő nők mintegy 28 százaléka számolt be korai, 46 éves kor előtt bekövetkezett menopauzáról, közülük 446 nőnél természetes módon jelentkezett a klimax, 247-en pedig petefészek-eltávolító műtéten estek át. Azokat a nőket, akiknél a változás még folyamatban volt, a nem korai menopauza csoportjába sorolták.

A vizsgálatban a 46 éves életkor előtt jelentkező menopauza számított korainak, akár természetes oka volt, akár a petefészkek műtéti eltávolításának következtében lépett fel.


A követés ideje alatt 55 éves kora előtt nem szenvedett el senki súlyos szív- és érrendszeri eseményt. Ezt a kort követően azonban azok, akiknél korai menopauza jelentkezett, lényegesen nagyobb valószínűséggel estek át súlyos kardiovaszkuláris eseményen.

Mint Wellons kiemelte, tanulmányuk megfigyelésen alapul, ok-okozati összefüggést nem jelent, nem következik belőle, hogy a korai menopauza okozza a későbbi szívérrendszeri eseményeket, a fennálló kockázatnövekedésnek azonban megfelelő jelzője a korai menopauza.

 

A menopauza egy természetes folyamat. Elfogytak a petesejtek, nyilvánvaló, hogy akkor, nem lehet menstruációs ciklus sem. Ez még nem a világvége, de nem is a nőiességnek a vége—Sőt örülni kellene neki, hisz vége szakad annak az örökös félelemnek, hogy terhesség következik be már érett, nem kívánatos korban. Így még sok évig élheti a nő úgy a szexuális játékát párjával, hogy nem arra kell figyelni elsősorban, hogy vigyázzunk, hanem arra, minél szebben, érzelemmel telve átélhesse vágyait.

 

Hozzászólások (1)

45.f. Még a gyerekekről

 

Miképp neveljük gyermekeinket, engedékenyen vagy szigorúan?

Azt gondolom, hogy mind kettőre szükség van.

 

Bizony már kicsi kortól kezdve használnunk kell, a szigorúságot, amikor észre vesszük a dac és a kötekedés jeleit. Bizony a kicsik már 1 éves korukban, bár apróságnak tűnőn, de tudatosan elkezdenek a szülőkkel évődni. Nem szabad bele menni ebbe a játékukba, mert azzal elrontjuk.

 

Milyen játékra is gondolok? Mivel évődésük tulajdonképpen csupán játék először, és csak később válhat a hiszti eszközévé.

 

Először is, ha a gyermek nem szeret az ágyban, járókában lenni, akkor vegyük ki és tegyük le a szőnyegre. Ennek első jele a sírás, aztán következik a játékok kidobálása ismételten, amibe nem szabad bele menni és újra meg újra visszaadni neki. Ha két ízben kidobta a játékot, miután visszaadtuk neki, vegyünk ki abból a ketrecből –mert számára azt jelenti.

 

De szokjunk hozzá, hogy ehhez a szabadsághoz viszont biztosítani kell a teljes biztonságot, le kell mondanunk a lakás mozdítható díszelemeiről. Vagy is ne legyen terítő, váza, szobor, útban állólámpa és semmilyen olyan tárgy elől, amely lerántható, összetörhető, magára ránthatja, vagy épp megrázhatja a gyermeket az áram és ezzel baleset veszélynek, tesszük ki a gyermeket.De az is szükségtelen és teljesen értelmetlen is, ha állandóan azt mondogatjuk; nem szab, ne nyulj hozzá, juj forró, juj fájni fog és ehhez hasonló a gyerek számára értelmetlen tilalmakat. Miért lenne valami juj! - nem szabad! - számára, amikor az  a valami szines, ismeretlen tárgy olyan érdekesnek látszik, meg kellene nézni, fogni, tapogatni... -gondolhatja a gyermek.

 

Egyéves korban a gyermekek már fokozatosan függetlenné szeretnének válni mozgástere nő, kalandozó, kíváncsi, és ha szabadban van, akkor is engedjük el nem számit ha piszkos lesz, semmiképp se kényszerítsük szíjakkal lekötve egy kocsiba, vagy udvari járókába. De soha nem szabad nadrág nélkül játszani engedni, bármilyen csodálatosan süt is a Nap egyik nemű gyermeket sem, mert egy fertőződhet, kettő megsérülhetnek az ivarszervek. Arra is vigyázni szükséges, hogy semmit ne vegyen a szájába, mert fertőzést kaphat. Valamint arra figyelni, hogy egyetlen testnyílásába se dugdoshasson—mert sok gyermek hajlamos, ha nincs hová akkor a testnyílásaiba, dugja, orrlyukba, fülbe, szájba, szeméremhez nadrágba.

 

De bármennyire kalandozó mindig visszatér hozzánk, mert már társas lény. Ebben a korban ismerkedni szeret, ne féltsük az idegenektől, felnőttektől, játszótéren más gyermekektől. A társas lénnyé válása megnöveli az önbizalmát.

 

Tehát ne zárjuk ketrecbe, mert az a hiszti, dac és ellenkezés kialakulásának okozója lehet. Nem attól lesz független se, ha magára hagyjuk a szobában, hadd bőgjön, hisz épp azért sír, mert nagyon kialakul benne a szülő iránti függőség— Számára Te vagy az Isten—és tulajdonképpen ennek örülnünk kell.

 

A másik, ami még idegesítő lehet egy szülő számára az evés. Amikor egyedül szeretne enni, meg fogva az evőeszközt, de ugyanakkor pancsikol a tányérba szétfröccsentve az ételt. Ugyan akkor a szájába is igyekszik tömni, ha nem is a kanállal, de marokkal ügyetlenül és már minden étellel összekent. Nem baj, törölgessük le néha segítőn, nyúljunk és igazítsunk valamit, ha kell tányért kanalat a kezében. Ez tulajdonképpen egy normális és el kell viselni, letörülni.

 

De azt már nem szabad megengedni, ha ledobálja a földre készakarva, akár az ételt akár a kanalat aztán felvesszük és másikat adunk. Ha kétszer megismételte, akkor bizony el kell előle venni, még akkor is, ha látszólag még nem fejezte be az evést. Ezzel kell tudomására hozni, hogy amit tesz helytelen. Egy-két alkalommal ezt megismételjük, akkor bizony a kis okos fejecskéje megjegyzi és abba fogja hagyni ezt a évelődését. Nem evett még eleget? Nem baj a következő étkezésnél, annál jobban és szebben fog enni.

 

Nagyon jó gyakorlat, ha velünk étkezik az asztalnál, vagy mellénk állítva az etetőszékét az asztalhoz. Fogjuk meg a kanalat és kanalazzunk a tányérjából mi és tegyük az ételt a szájába. De utána ne nyomjuk a kezébe azt a kanalat, hanem hagyjuk a tányéron pont előtte középen, hogy egyedül keljen megfognia. Sokára sikerül jól? Nem baj, ezt Ő is tudja és addig gyakorol, amíg jól nem sikerül. Így van ez a szájának megtalálása is a kanállal. Ezek számára tulajdonképpen hatalmas célok, és ha úgy érzi sikerült, akkor az egy sikerélményt jelent számára. A gyermek utánoz bennünket és úgy tanul meg mindent.

 

Miért nem helyes a kezébe adni a kanalat? Mert az két agyfélteke nem egyformán érik és tanul, az idővel állapodik meg csak hogy egy gyermek jobb illetve balkezes lesz. Naponta mindig az épp soros aktívabb kéreg irányítja a mozgást, a kéz használatát, vagy jobb kezet vagy bal kezet vagy épp mind kettőt.  Vagy is eleinte bizony váltogatja a kezét vagy a jobbot vagy csak a balt használja--- az erőszakos kényszerítése a jobb kéznek, hogy kivesszük a balkézből és áttesszük a jobba ismételten, -- beszédhibát okozhat!

 

Már ebben a korban kell elkezdeni a hangszínünk megváltoztatását. Amikor örülünk valaminek, amikor dicsérünk, amikor aggódunk, és amikor bizony neheztelünk a gyermekre. Meg kell ismerje a szigorú oldalunkat is. Ezt nem gorombasággal elérni lehetőleg, hanem a hangszínünk komolyabb, szigorúbb váltásával. Tanulja meg a gyerek, hogy milyenek vagyunk akkor, ha Ö valamit nem jót tesz vagy  elvárunk tőle, hogy ami nem tetszik nekünk,  bizony azért haragszunk is. Egy a fontos, hogy ezen a nevelési módszerünkön ne változtassunk. Ha egyszer kimondtuk a szigorú hangokat, szavakat akkor azt tartsuk is be, még akkor is, ha először lázadon hisztizik –nem baj, majd abba hagyja, megunja, ha azt látja nem ér el célt a viselkedésével.

 

Ha viszont engedünk, akkor ez az első hiszti, bizony az idő múlásával zsarolás eszközévé válhat a gyermeknél. Ami olyan mértékűvé válhat, hogy később még a földhöz is odavághatja magát! A kisgyermek, azért mert még nem beszél, az nem azt jelenti, hogy buta, nagyon is okos, gyorsan tanuló teremtménye a világnak és manipulatív képessége igen nagy már ebben a korban is.

 

Ezt a mi labilis és ingadozóan engedékeny, vagy épp türelmetlenségünkből adódó, inkább engedékeny viselkedésünkkel ronthatjuk el a gyermekeinknél, mert megtanítjuk mi magunk, hogy a hisztit eszközként használhassa, ha bármit el akar érni. – S bizony egyre többet akar majd elérni, ahogy halad az idő és tágul a látóköre…S ha nem tanulta meg kicsi korától kezdve miképp változunk meg mi, ha helyesen viselkedik és miképp, ha helytelenül viselkedik, később egyre nehezebben akarja megszokni és elfogadni az elvárásainkat. Meg tanul dacolni akaratunkkal szembe, fütyülve a már durván, mérgesen megváltoztatott haragunkkal szemben is.

§§§

Még az állat is fegyelmezi kicsinyét már az első naptól kezdve, oda- oda kap finoman harapva a kutya. a kotlós pedig, erélyesebben kotyog, figyelmeztetőn, miközben, oda-oda csap a csőrével az elkalandozó után. Így képesek elérni, hogy nem futnak 10 felé, hanem a védelmében maradnak azt csipegetve, amit Ő számukra előkapirgál. Volt egy csodálatos kutyám régen, nem csupán jó házőrző volt, de szinte megérezte, ha valaki már jött hazafelé, a betegséget, a félelmet, aggodalmat valamitől egy-egy családtagnál. Viszont épp ilyen volt anyának is, képtelen volt fegyelmezni, túlcsordult belőle a szeretet az aggódás állandóan s a kölykének szinte mindent megengedett. Amire a kölyke felnőtt, hát egy végtelenül szélhámos, csavargó, semmit sem tisztelő kan kutyává lett. A túlzott anyai, szülői szeretet, nem nevelni fog, csak szabadon engedi csimotáját, ami viszont, a fantázia teremtette garázdaságra buzdítja a növendékeket, ami először csupán játék, de később már zabolátlan rosszasággá változik,

 

A szobatisztaságot nem kell sürgetni. Ha már ül és áll akkor hagyjuk a közelébe a bilit, hogy ismerhesse meg, néha ültessük rá. De egy éves kor előtt na akarjuk szoktatni arra, hogy abban végezze el a dolgát. Amikor viszont sikerül, örüljünk neki, hogy láthassa, milyen ügyes volt. Soha ne szidjuk, ne legyünk türelmetlenek, ha nem sikerül csak a nadrágba, s miután már felállt a biliről inkább a pellus tartalmát a gyerek előtt borítsuk a bilibe, dicsérjük és örüljünk közben, hogy láthassa annak ott van jó helye. Ha már belepisil nappal a bilibe akkor esténként lefekvés előtt is utoljára ültessük rá—mindig—ezzel elmaradhat az éjszakai bepisilés ha erős a hólyagja. Ha minden igyekezetünk ellenére éjjel sokáig bepisil, ne legyünk mérgesek az éjszakai bepisilés miatt, mivel valószínűleg még gyenge a hólyagja. De gondoljunk arra is, hogy a sokára bekövetkező szobatisztaságnak más oka is lehet; orvosnál szólni szükséges, mert lehet hólyag probléma, vagy szorongás és félelem valamitől vagy épp szomorúság, vagy is lélektani.

 

A szobatisztaság rászoktatása nem tűri el a türelmetlenségünket, mert azzal csak ártunk és egy berögzült szorongást keltünk a gyermekben. Ha nem sikerül, nem baj, de ha sikerül, akkor kiemelten örüljünk és mutassuk is ki, hogy lám Te milyen ügyes vagy-mintha kincset találtunk volna a bili alján…De eleinte ha már szobatiszta, akkor is időnként mi magunk ültessük le, mert  eljátssza az időt, nem mindig figyel a nagy játék közben testi működésére a gyermek. De haragudni, soha nem szabad az ilyen balesetért! Csak jusson eszünkbe az, amikor mi felnőtt létünkre is olykor, az utolsó percben szaladunk, amikor már csurranhat…!

 

Nagyon fontos intelmem a soha ne etessük azon túl mint amennyire a korában, nagyságához képest szüksége van. Ne hizlaljuk el a gyermekeinket, mert nem malacok. Tartsuk meg az Ő adagját minden korban, és kísérjük figyelemmel a testi fejlődését. A túl etetés, az elhízás sok bajnak a forrása. Kezdjük azzal, hogy kitágítjuk nagyon korán a gyomrát, ami egyre többet fog követelni. Aztán az elhízott gyermekek körében, gyakoribb a cukorbetegség és még fel sem nőtt, de már hozzá járulunk ahhoz, hogy tönkre menjenek az erei, ezzel szív és érrendszeri betegséget alapozzuk meg, szinte előjegyezzük a korai halálra, hogy mi temethessük el idő előtt a felnőtt gyermekeinket, ne pedig Ők minket.

 

Kísérjük figyelemmel a fejlődését, magasságát és a szerint emeljük csak az étel adagot. Ha nem nyúlik gyorsan, akkor csak a szükségest, ha viszont gyorsan nő akkor ahhoz igazítsunk, de akkor se többet mint egy olyan korú magasságú gyermeknek szükséges, inkább gyümölccsel kárpótoljuk az állandó éhségérzetét vagy épp az ízek szeretetét. Mert bizony sokszor megtörténhet, hogy nem is éhes, mint mondja, inkább kívánós, falós típus. Az ilyen beles gyermekre oda kell figyelni, mert Ők azok, akik ha elfordulunk, mindent felfalni képesek a gyomorrontásig csak az ízek és a látvány miatt.

 

Ha fejlődésben levő gyermekeink vannak, soha ne terítsünk telis-teli asztalt, mint a mesében. Csak annyi legyen a látvány az asztalon, ami étvágyat keltő, de amennyit az egészséges étkezés megenged, akár felnőttnek akár gyermeknek. Különösen kiskamaszkortól kezdve. Igaz nagyon jó érzés a terülj-terülj asztalom mindenből bőséggel –ebbe a csapdába én is beleestem a saját gyerekeimnél annak idején, mert őrültem, hogy most már mindenből bőve jut – viszont a zaba gyerekeket elronthatjuk vele, mivel a szeme után kívánja meg az ételt, vagy is mindent felfalna, amit csak lát, és ezzel bizony hozzásegítjük egy- a mohósághoz, kettő- az elhízáshoz is. Aztán már, mindenhol(!) enni fog lépten- nyomon, ahol csak rágcsálni valót talál vagy árulnak.

 

Talán a játékot kellene most sorra venni. Azt gondolom megfigyelve a gyerekeimet és unokáimat, hogy a játék, tulajdonképpen nem is játék, hanem fantáziának fejlesztése, aminek köszönhetően alakul ki a kreativitás és alkotás. Ehhez viszont, nekünk kell a kezdő lépéseket, segítséget megadni a pénztárcánkhoz mérten de a gyakorlatban is időt szakítva mellé ülve. De mi csak a kezdő segítséget adjuk soha ne többet, ne akarjunk helyette alkotni, még ha nagyon jó is, hogy egy kicsit szőnyegre ülve gyermekké válhatunk ismét. Nem az a lényeg, hogy drága legyen az a játék, hanem inkább az, hogy egyszerű legyen, amit viszont tovább lehet variálni. Sőt ha hiányos, ha részek vannak, azt befejezni, muszáj. De ha mindig, bármilyen de drága motoros akármiket veszünk az, sokszor csak a mozgatást teszi lehetővé, na és a mi mérgelődésünket, mert csak tolja oda-vissza berregtetve, el nem engedve, majd egy-két nap és nem élt tovább az a szerkentyű, holott mennyi pénzt dobtunk ki érte… mert mi történt?— ez a gyerek szörnyű, mindent tönkre tesz, szétszed… ecetera ecetera mérgelődünk. Nem tette tönkre, csupán kíváncsi arra, mitől mozog és szétszedte.

 

Az óvodás korban kezd sok gyerek birtokolni, gyűjtögetni, eldugdosni a szerzeményeiket. Nem szabad megengedni. Mindig ellenőrizni kell a zsebeit nincs e benne idegen játék, és ha van, visszavitetni vele. -- Nem a tied, a másét nem szabad elvenni. Mit szólnál, ha a tiedet is elvenné valaki? Neked is rosszul esne. Holnap vidd vissza. Aztán rábízni, hogy valóban visszavigye önszántából. –de azért titokban, figyelemmel kell kísérnünk, hogy meg is tegye! Ez nem rosszaság, nem lopás, csupán még élelmes gyűjtögetés. - Nekem is kell, mert még nincs ilyenem! - De ha nem vesszük komolyan, és nem érzékeltetjük vele türelmesen, hogy helytelen, nem szabad, akkor válhat rendszeressé, s idővel bizony rossz szokássá, később ebből alakul át lopássá. Amit bevisz az iskolába, is mint megszokott, természetessé vált szokássá válhat.

Három dolgot kell nagyon szigorúan betartatni a gyermekeinkkel ahhoz, hogy soha az életben ne is felejtse el. S ezt a három dolgot nem lehet elég korán kezdeni. Ne hazudj, ne nyúlj a máséhoz, és ne csavarogj!

A negyedik, ami még fontos, de nem követel meg akkora szigort az, hogy vigyázzon saját tulajdonára. Ez tulajdonképpen párhuzamosan alakul ki, - a ne nyúlj a máséhoz fiam, - szoktatással egy időben.

 

Miképp neveljük gyermekeinket, - szabadságra vagy pórázon tartva?

Saját gyermekkoromból kiindulva és a gyermekeim, unokáim után csak azt tudom tanácsolni, hogy szabadságra neveljük, de ha nem is pórázon, de figyelemmel kisérve tudatosítva vele, részben ha lehetséges, csak „félszemmel” figyelve ha már tudjuk kivel, kikkel tart szorosabb kapcsolatot, mikor, meddig maradhat ki, amit mi határozzunk meg, de megkövetelve annak betartását részéről. Ezt nagyon szigorúan kell venni, és mindig a gyermekünk kora határozza meg, hogy meddig terjedhet az addig-ne tovább! Ha pedig nem tartja be, akkor először figyelmeztetni határozottan, tőlünk, kisgyermekkortól megszokott szigorú hangnemben, és csak azután, ha nem tartja be alkalmazzunk büntetést, vagy megvonását valaminek, ami számára fontos lehet.

 

Soha ne álljunk le alkudozni, amit egyszer kimondunk, azt tartsuk is be, soha nem szabad gyengeségünket, engedékenységre hajló természetünket kimutatni, mert a gyerekek szinte minden mimikánkat, rezdülésünket ismerik, jobban, mint saját magunk és nagyon hamar stratégiát váltanak csak azért, hogy „megdumáljanak” bennünket. Soha ne olyan gyermekként tekintsünk rájuk, akik hozzánk képest még tapasztalatlanul buták, akik eszén mi túljárhatunk, mert mi vagyunk a felnőttek, Mivel Ők sokkal fineszesebbek, sokkal nagyobb színészek, mint gyermekek, amely képességek a mi esetünkben, bizony már elhalványultak, felnőtt világhoz alkalmazkodóvá váltunk, már nem színészkedünk, mint a gyerekek hanem álarcokat hordunk legtöbben A gyermeki világ és a felnőttek világa egy teljesen más légtér, viszont a tanításainkkal, és saját életvitelünkkel, mi segítünk nekik színesebbé, tartalmasabbá, de becsületesebbé is tenni.

 

Az agresszió mint olyan, benne van eredendően minden életben ez az életbemaradásért, genetikai örökségünk, mint indulataink és félelmeink vezérelte támadás, vagy épp védekezésre való készség, másokkal szemben. Ez hamar jelentkezik már 1-2 éves korban. Különösen akkor, ha már van testvér, aki elvesz tőle bármit, vagy épp durvábban közelít felé, mert türelmetlen, vagy épp miattunk féltékeny a kicsire, ami belőle indulatokat szül.

 

Ha két gyermekünk között féltékenység mutatkozna, az először is egyrészt az eredendő irigységnek csírái, amely minden élőben ott lapul. De ha ez a féltékenység megmarad a két vagy több gyermekünk között, sajnos azt mi magunk okoztuk és keltettük életre és tápláltuk butaságunkkal. Először is a gyermekben kialakult féltékenység a testvér iránt bizony még veszélyes is lehet ha még kicsi és éretlen. Ha még nem képes felfogni teteinek következményeit. De lelkileg is torzíthatja az általunk, helytelen gyermekek közötti különbség tétellel. Amit olykor sok szülő, mint tapasztaltam, észre sem vesz olyan természetesen cselekszik.

 

Mire is gondolok? Van  1-2 gyermekünk és megszületik a kistestvér, akit  mindnyájan nagyon vártunk, de a gyerekek talán még jobban, mert számukra rejtélyes és csodálatos dolognak minősül. De mi felnöttek is úgy vesszük és szinb te félre tóljuk a másik gyermeket, mert --- jaj vigyázni kell rá, nézd milyen aranyos, most ennnyit evett, ennyit kakilt és ha betoppan valaki, nekik is az lesz az első, hogy megkérdezi az eléje siető gyermeket; mond csak hogy van az öcsike ? Ugye milyen aranyos?  Szeretni kell és vigyázni rá,  és már csörtet is be a szobába megcsodálni a picit… amíg a testvérnek csak futva ad egy-egy puszit… -- hoztam nektek is valamit, ott hagytam az asztalon vegyétek el nyugodtan…. és már a kicsinek szánt ajándékot, szedegeti elő és csodálja az egész felnőtt család…. Miközben a testvér vagy testvérek annak dacára, hogy ők is boldogok a kicsi érkezésére még is, valami keserűség, magányérzése lesz rajtuk úrrá. A mellőzése egyetlen gyermeknek is, féltékenységet, haragot és dacot, majd agressziót vált ki minden gyermekből!

 

Szemtanúja voltam egy esetnek; - csodálatos szülök, akik valóban a gyermekeikért élnek és nagyon szeretik őket még is olyat is tettek, amely bizony nagyon helytelen volt. Finoman ugyan, de nem tudtam megállni, hogy ne figyelmeztessem az anyukát és tegyem szóvá nem tetszésemet.

 

Több gyermekük van, - az egyik kicsi, a másik még pici, a harmadik még picurka. Arra lettem figyelmes, hogy a legidősebb morog, mondja a magáét, majd lökdösi a középsőt-amiért az anya rászólt, ne tedd, ne bántsd a másikat,,.  hagyd abba kérlek… de a gyerek csak mondta a magáét és még jobban  bizonygatta méltatlankodva az igazát és újra meglökte a középső gyermeket, amiért arrébb penderítették ismételten.

 

Odafigyelve, a kis kezére nézve, láttam, ahogy szorítja érintetlenül a süteményt. Amit kicsinek vélt a többiéhez képest. S valóban, még bele sem harapott, de még így is kisebb volt, mint a másik két gyermekké, fele akkora.

 

Soha nem szabad semmit se úgy adni, hogy bármelyik gyermek kevesebbet kapjon. Minden finomságot, csokoládét, süteményt, akár még játékot is úgy kell elosztani, hogy az feltűnően, de lehetőleg egyáltalán méretben, ne különbözzön. Különösen olyan gyermeknek nem adhatunk kisebbet, kevesebbet, aki már képes a különbséget észre venni. Már pedig nagyon korán 2 éves kor felett minden gyermek képes átlátni a mennyiségek közötti különbséget. Ez először is fáj annak a gyermeknek, akit megrövidítünk, másodszor haragot, dacot, és végül egy rögzült irigységet vált ki belőle a testvéreivel szemben.

 

De ugyan ez érvényes a fegyelmezés terén is. Soha nem szabad különbséget tenni ezen a téren se, egyformán szükséges szigorúnak lennünk és egyformán szinte egy időben szeretettel simogatnunk is. Nincs olyan hogy;- Ö még kicsi, Te pedig nagy vagy már, - és akkor mindenért a nagyobbik a felelős és rajta verünk el minden port, - képletesen. Mindig azzal legyünk szigorúak, aki épp a hibát elkövette, mint írtam, már az etetőszékes korban kell elkezdeni a szigorú hangvitelt, ha szükséges ahhoz, hogy megismerjen a másik, szigorú oldalunkról is.

 

Azt írtam, hogy szabadságra neveljük a gyermekeinket ugyanakkor őszintének is, hisz csak akkor tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani ezt a szabadságot észrevétlenül, nem rátelepedve.

De ezt is kicsi kortól kezdve kell megszoknia aminek viszont számtalan hátulütője is lehet, ha a gyermekben nagyon erős az igazságérzet.

 

Ugye ha azt kívánjuk Tőle, mindig őszinte legyen, abba bizony beletartozik a vélemény kinyilvánítás is, viszont a vélemények kimondása bizony olykor elég nyersen sikerülhet, minél fiatalabb annál durvább is lehet, hisz még se a szavak valódi értelmét nem ismeri, se a személyeket megillető tisztelet mértéke is ismeretlen számára mondjuk, amikor iskolába megy. Egy 6 éves gyermek, ha tudja is mi a tisztelet, mit és hogy lehet, szabad kimondania, még is ha igazságtalanság éri több ízben, bizony őszinteségi rohamában igen csak kimondhatja a véleményét. Ha pedig a közösségben durvább szavakat is tanul, ha nem is tudja mit jelent pontosan, de a jól beszélő gyermek, bizony frappánsan, pont ott és akkor, spontán, röptiben használni képes felháborodásában. Így jártam Öcsivel is annak idején. Hatalmas az igazság érzete, olyankor begurul és kirobban belőle és bizony, spontán mondja, mondja a véleményét, ami neki nem tetszik, sértő ránézve.

 

Annak idején több ízben Őt szidták és büntették az iskolában, amikor elsős volt, holott nem ő követte el a vétséget. Hiába akarta elmondani, hogy ártatlan, ledorongolta a tanító néni és nem hallgatta meg. De több ízben szóvá is tették a pöszeségét is, amitől megszégyenült a többiek előtt, amiről a gyerek igazán nem tehetett. A pöszeséget a hüvelykujj szopása okozza kisebb kortól kezdve, és csak lassan tudja elhagyni. De hiába beszélt már szebben, ha írni még mindig pöszén írta a szavakat, hisz azt tanulta meg kiskorától kezdve, pöszén vésődnek a kis fejecskébe a szavak. A fogait pedig később szabályozni szükséges.

 

Egy ilyen alkalommal történt, hogy nem csak szidta ok nélkül, egy másik gyerek helyett, hátra ültette megszégyenítve anélkül, hogy meghallgatta volna védekezését. Öcsike felállt s miközben hátra indult volna, bizony szemrehányóan, - hülye, igazságtalan picsának - nevezte a tanítónőt. Azon kívül, hogy tudomásomra jutott Öcsike által és az ellenőrző által, a gyerek örökre eltávolodott a tanártól, soha nem tudtak kijönni, olyan nagy lett az ellenszenv közöttük. Kivettem az iskolából és máshol kezdte a következő esztendőt. Attól kezdve szeret tulajdonképpen iskolába járni, és bizony végtelen tisztelettel beszél az új tanító néniről, és végtelen szorgalommal a jó és helyes írását megtanulni a szavaknak. Ma már a pöszeség a múlté, mint beszédben, mint pedig az írásban.

 

Persze az őszinteség helyes és szép alkalmazása is kíván egy kis időt a gyakorlatban és érettséget is, hogy intelligens és udvarias maradjon még a véleményük is.Ezt el is sajátítják a kis kamasz kor végére, igen ám de akkor belép a nagy kamaszkorba amikor elképzelhető, hogy én mint nagyi csak a mellkasáig érek fel és szinte süt, belőle az önbizalom ebben a korban!

 

Mivel ahogy öregszik a gyermek, na és egyre magasabb, már a „fejünkre nő”, bizony ez az őszinteség, a nagykamaszkor elején, olykor át-meg- átcsap a durvaságba, a követelőbe, a csak én igazam, csak az én akaratom a fontos, nagy-kamaszkorszakba. Az igazát meg kell hallgatni, de a stílus durvaságát nem szabad megengedni. Ebben a korban már nagyon is tudják, hogy mikor hogy illik, illenék, kinyilvánítani a véleményüket, vagy akaratukat, kívánságukat.

 

Épp ezért rá kell olvasni ezeket a hibákat, hogy bizony fiam, ha így beszélsz egy nagy durung vagy, egy kőkorszaki, nem szeretem ha így beszélsz válts hangszint kérlek. Ha pedig velünk szemben sem óhajt hangszint, stílust váltani és egyre az erősködőn durva oldalát mutatja, akkor bizony el kell, hogy csattanjon az a pofon nevelő célzattal, még idejében, csírájában kell megtanulnia, hol van az úristen, s abban a pillanatban, bizony a szülőben.

 

Ha a gyermekeinket soha nem maceráltuk, nem szóltunk rá állandóan szükségtelenül, nem fojtottuk meg szeretetünkkel se és magunk is, mindig a szükséges hangszínnel beszéltünk, na és nem vertük, mint valami poros szőnyeget, - ahogy sok szülő teszi sajnos, mert más nevelési módot nem ismer,… Hisz valamikor, őt is csak így nevelték…sajnos.  Akkor ettől az első nyaklevestől meglepődik, igaz ugyan, hogy el fog rohanni sértődve becsapva az ajtót maga mögött, hagyni kell, majd feldolgozza és ha előtte jól neveltük, akkor képes lesz belátni azt is, hogy valójában igazunk volt. Nem kell szóvá tenni ha visszatér, semleges dolgokról kell szót váltani, mintha semmi se történt volna.

 

Ugyan így kell eljárnunk a kimaradásokkal is, mert bizony elérkezik az a kor is, amikor délután és estébe nyúlón kimaradnak, programot tervezve.

 

A kezüket el kell engednünk, hisz szabadságra szeretnénk nevelni. El kell engedni a kis kezüket, amikor elindul egyedül, amikor óvodába és iskolába kísérjük, amikor először látogatja meg iskolatársát, vagy kisbarátnőjét. Elengedjük a kezét kikerül a látóterünkből, de mindig más felnőttek felügyelete alá helyezzük, kimondatlanul, de tudatosan. Soha ne engedjük egyedül csattingolni a még, kis kamaszkorban se. Mert tapasztalatlan, még nem ismeri a kinti világ veszélyeit. Sajnos van  belőle bőven korunkban, túl sok gyermek csattingol minden felügyelet nélkül és ezt bizony, nem találom helyesnek, mert a tapasztalatlanság társul egy nagyon kíváncsi, már egy kalandokra éhes ifjúi vérrel, amely szeretne mindent kipróbálni, megtapasztalni ami csak útjába kerül, amit csak kitalálnak a sorstársai, a csattingolók összeverődött kis csoportja.

§§§§

A serdülőkor az a korszak, amikor a gyerekek robbanásszerűen különbözhetnek egymástól fejlődésileg, és ezt érzékeltetik is egymással. Amikor az egyik 10-12 éves még olyan kisfiú, vagy annyira törékeny kislány még, addig egy másik csoport viszont ugyan abból a korosztályból hirtelen megnyúlik évenként akár 6cm-t is nőhetnek, megnő az étvágyuk, ilyenkor emelni szükséges az ételmennyiségét és lehetőleg nagyon változatos élelmiszereket kell adni, hogy a szervezet fejlődése biztosítva legyen. A kislányoknak egy része ilyenkor kezd menstruálni, ha nem is rendszeresen. Mindegyik akár fiu, akár kislány ilyenkor kezd erősebben érdeklődni a másik nem iránt, és titokban elkezdi mind a két nem a maszturbálást. Ha észre is vesszük, tegyünk úgy, mintha semmit nem láttunk volna. Soha nem szabad szóvá tenni, megfenyíteni miatta, nem bűn és nem valami gusztustalanság, a legtermészetesebb kíváncsiság, ösztöncselekvés és szükséglet, semmi bajt nem okoz vele önmagának. Csak akkor van probléma, ha túl gyakran teszi ezt a játékot önmagával, akkor valószínűleg, nem kap elég szeretetet. De ugyan így fontos megnyugtatni is, ha észre vesszük a magömlés nyomát az eldugott pizsamán, amit olykor egy álom izgalma vált ki- természetes és ezt el kell magyaráznia szülőnek, hogy azt ne szégyelje, de ne is szorongjon miatta.

 

A legveszélyesebb korszaka a serdülőkornak a 13-15- még a 15- 17 is - ide számítható fejlődés gyorsaságától függően-  közötti évek. A hormonális változás robbanásszerű, ez valamilyen szinten, de még is, különböző formában, minden gyermeknél, visszahat a viselkedésükre is. Ha ilyenkor akár fiúk akár a kislányok—mert ez is előfordulhat – párban vagy páran csoportban erőszakot követnek el a másik nemű társukkal szemben, vagy saját nemükkel szemben –általában a törvény elé citálják őket… - soha nem a gyermekek a hibásak! Nagyon dühös vagyok, ha utána még javítóba is helyezik őket, mert az csak rontani fog a személyiségükön.

 

Az ilyen gyerekek valószínűsíthetően már maguk is elszenvedtek agresszív nevelést, de előfordul, hogy szexuális erőszakot is, és azt kopírozzák a robbanásszerűen feltörő hormonok miatt. Az ilyen gyermekek inkább pszichiátriai segítségre szorulnak, nem pedig csak  a fiatalkorúak bírósága elé állítani. Több oknál fogva is. Egyrészt, mert nem történt meg időben a felvilágosítás a szexuális életről. Más részt valamitől, ezek a gyerekek agresszívvé váltak. Olyan agressziót szenvedhetnek el, vagy láthatnak otthon, amely szinte felszínre hozza belőlük az ősi ösztönöket, a robbanásszerű hormonális változásokkal párhuzamosan.

 

Sajnos minden 100 gyermekből 10 elszenved valamilyen szexuális erőszakot korunkban, és az a legszomorúbb, hogy a 10 gyermekből 8 gyermek viszont, családon belül szenvedi el az agressziót, a molesztálást, de a nagyon durva, már állatias szexuális erőszakot is! S ez, teljesen eltorzítani képes a gyermek személyiség fejlődését. Vagy gátlásos, félénk, visszahúzódóvá válik, minden erősebb számára áldozattá válva, de durván eltorzulhat a szexuális irányultsága is, s válhat belőle is erőszaktevő, vagy „melegedő” aki később nem lesz képes eldönteni azt, hogy Ő melyik nemhez tartozik tulajdonképpen ezért, ide-oda csapódik élvezetet, boldogságot keresve,.

 

De a súlyosan bántalmazott gyermekekből válhat később, a legveszélyesebb pedofil, erre a számlára írható a különböző elmebaj is, mint pszichopata személyiség, a skizofrénia, de még a súlyos depressziónak is egy része. Valószínűleg, mindig az határozza meg az elme - psziché torzulásának súlyosságát, illetve torzulásának irányultságát, hogy milyen erős lélekkel született, mennyire durván, mikor, és mennyi ideig bántalmazták akár testileg, akár lelkileg, akár szexuálisan.

 

A családon belül elszenvedett erőszakot (bármelyiket is) viszont, csak az óvónők, tanárok vehetik észre, és oda is kell, hogy figyeljenek a nehezebben tanuló, nehezebben beilleszkedő, félrevonuló, akár félénk, túlságosan is csendes, gyakran bepisilő vagy esetleg alsóneműnél szagos” gyermekre. De az is előfordul már kamaszkorban, hogy bántalmazott gyermek, a társain vezeti le saját feszültségét és kötekedővé, agresszívvá válik, hisz otthon Ő maga az áldozat. Oda kell figyelni minden nevelőnek ilyen téren is a gyermekekre, és ha ilyen átlagtól eltérő viselkedést tapasztalnak, akkor a szülök, de még a gyermek tudta nélkül is, házon belül pszichiáteri vizsgálatra, megfigyelésre ajánlani. Nem szabadna bedőlni a jaj de kedves, udvarias, szimpatikus szülői viselkedésnek, mert olykor épp azok lehetnek a legbrutálisabbak otthon a falak mögött. A pedofilia és az agresszióra való hajlam, nem intelligencia és iskolázottság függő hanem, minden társadalmi rétegben megtalálható!

 

Ez érvényes az aranyos” szomszéd bácsira, de még a rokonunk se kivétel, ha túlságosan negédes.  Oda kell figyelni a gyermekre, miképp viszonyul a kívülállók közeledésére…mert a gyerekek viselkedése, mimikája, ha már bántalmazott, megváltozik. De az a leghelyesebb, ha a gyermekeinket ideje korán felvilágosítjuk arról, hogy ne engedje meg azt, hogy bárki, bizalmasan közeledhessen felé, kezével ruhája alá nyúlkáljon, ne kísérgessen senkit útbaigazítva, és ne álljon meg gépkocsi mellett, ha abból megszólítja egy felnőtt. Akár ismeri, akár ismeretlen számára, soha más felnőttnek házába menni, másnak kocsijába beülni, nem szabad! S tudja meg az a gyermek már iskolába íratásakor, különösen abban az esetben, ha nem kíséri az a szülő, hogy bizony, nagyon sok rossz ember van, aki bánthatja akkor is, ha kedves és cukorkával kedveskedik neki. –

 

Azért tartottam fontosnak ezt ilyen részletesen leírni, mert valamikor az intézetben bizony több ilyen gyermekkel voltam együtt. S mint már meséltem volt valami plusz bennem, hogy megérezzem a titkolt fájdalmakat és félelmeket.  A legtöbb esetben egy-egy rossz éjszakai álmukra felriadtam, és utána már megnyíltak és elpanaszolták mit is éltek át családon belül. Igaz az egészből akkor még nem sokat értettem, legfeljebb a másik gyerek sírása újra átélt élmények elmondása rázott meg. Hisz én tulajdonképpen ebben a témában, bizony teljesen analfabétán nőttem fel, mert soha senki, nem világosított fel még saját testi működésemmel kapcsolatban se!

Aztán felnőttként találkoztam némelyikükkel és bizony az életük akkor sem volt jobb… Szexuálisan gátlásos, félénk volt, vagy a másik melegedő” vagy mint áldozat típus, testrabszolgává vált, mint nő. S épp így torzulhatnak el a fiúgyermekek is. Nagyon jó és megértő párkapcsolatban múlhatnak esetleg el, ezek a lelki sérülések. Aztán, azért is fontosnak tartottam leírni, mert túl sok fiatal tűnik el mostanában, és túl sok kerül a fiatalkorúak büntető intézetébe.

 

Már pedig ha egy gyermek a családi légkört a szűken- tágabb környezetét biztonságosnak érzi, akkor nem akar elcsavarogni. Ha ennek ellenére megteszi, akkor egy külső hatás alá került a szűken-tágabb környezetében. Ha a gyermek agresszívvá válik, csavarog, bűnözővé lesz, azt főleg az váltja ki, hogy kevés szeretetet, gondoskodást, valamint korának megfelelő, de számára is épp úgy fontos tiszteletet, soha nem kapott a családjában. Ha egy gyermeket nem vesznek emberszámba, nem tisztelik benne az ÉN- t az egyediségét, nem érzi azt, hogy Ő is VALAKI, akkor olyanhoz csapódik, aki esetleg látszólag, isteníti, vagy keresni fog olyan közösséget, ahol ezt elérheti, és akik között, Ő is VALAKI!

 

Ugyan ez érvényes mind arra, ami számára a legfontosabb szükségletek, amely dolgok az Ő kis életéhez szükségesek. Ha a gyermek állandóan nélkülözi azt, amit szeretne, viszont más gyermekek vele ellentétben mindent megkapnak. akkor bizony, nagyon szerető szülőknek és helyes nevelésnek kell lennie ahhoz, hogy egy kamasszá ért fiatal, képes legyen minden tekintetben, becsületesnek is, maradni.

 

S itt kezdődik az egyik legnagyobb probléma kamaszkortól kezdve, amikor azzal szembesül, hogy nincs, hogy nem jut, mert a szülőknek vagy nincs állása, vagy olyan kevés a jövedelmük, hogy csak szűkösen élhet a család. Ugyanakkor viszont, fokozatosan belép a Nagy betűs életbe, a szórakozóhelyekre és ott más fiataloknak mindenük van, jobb ruházat, kocsi és több pénz. Ez nagyrészt a társadalmi rend hibáiból adódik, másrészt viszont, sok szülőnek helytelen életvitele, vagy rossz beosztásán is múlik.

 

A kamaszkor egyrészt követeli a szabadságot, ugyanakkor fél is tőle és tulajdonképpen megváltozott lázadásával akar minket, a szülőket „lerázni” magáról, hisz mi testesítjük meg a félelmeit a nagy Betűs élettől. Szerelemre nyílik de, általában akiért fellángol, azt idealizálja, viszont hajlamosabb mellékutakon egyre több kalandba bocsátkozni nem a” szerelmet akarja megélni, hanem kíváncsiságát.

 

Hisz a szexualitás, a saját nemisége még nem alakult ki, még nem része a személyiségének ezért gyakran, innen- onnan hallott, durva szexuális vágyait, alantasabb kalandokba bonyolódva élheti meg. S tulajdonképpen ez természetes minden önmagát, Én- jét felépítő fiatalnál.

 

Utólagos élet-problémák csak abból keletkezhetnek, ha a gyermek nem elég erős, gyenge, tartásnélküli alapszemélyiséggel született, és ehhez ráadásul nem lett az emberek szexuális szokásaival felvilágosítva.— eszközzé válhat egy párkapcsolatban, vagy épp erőszakos. – mert  túlzott szigorúan lett nevelve illetve Ő maga is elszenvedett erőszakot.

 

A szexualitás a szexuális párkapcsolati szokások az, amiben nagyon eltérőek az emberek. Amit az egyik pár normális, emberinek tart, a másik csak afféle egyszerű polgári sablonosnak. Amit az egyik aberrációnak tart, a másik elfogadottként szinte igényli. De mind ezekről, nem egyetlen, na most beszélgessünk a szexről, kell elintézni, hisz túl kényelmes lenne és bizony kivitelezhetetlen, mert a kamasz úgy reagálhat; - Ugyan, nekem Te nem tudsz újat mondani. Apránként, a gyermekkorának megfelelő tartalommal kis kamaszkortól szükséges a beszélgetés; Testünk, nemiségünk, szerelmünk, gyermekszületése és majd a szexualitás.

 

A nagy betűs életbe kilépve viszont, már sokkal dörzsöltebb idősebbeknek, komolyabb kísértéseknek vannak kitéve, az épp hogy felnőtt fiatalok. S itt dőlhet el milyen emberré sikerült felnevelnünk gyermekeinket, mennyire hiszékeny, mi az, amit nem tanítottunk meg neki az emberi fajunk, nem éppen emberi, nem éppen tisztességes, sötétebb oldalából, és mennyire váltunk baráttá, akivel mindent megbeszélhetett.

 

Mostanában egyre jobban terjedt el a pucérkodás, az alig öltözünk fel szokás, amit a kamaszok is követnek. Arról hallok szófoszlányokat, hogy mennyit lásson belőlünk, szülőkből az a gyermek? Lehet – e illik-e meztelenkedni előttük? Azt gondolom, szükségtelen a túlzott, - semmit se láthasson a gyerek, de szükségtelen a magunk mutogatása is, illetve a mezítelen közös fürdés.

 

Különösen azt nem tartom helyesnek, ha ki akarjuk, vagy engedjük törölni a szemérmességet a lányainkból. Nem azért kell szemérmetességre nevelni, mert szégyellni való a test, hanem azért, mert nem közpréda, amit mindenkinek felkínálni szükséges, hanem a legdrágább kincs. Mindennek meg van a maga helye, az utcai öltözéknek, az otthoninak az ünnepélyes öltözéknek és a strand öltözéknek is. Hisz ha szemet hunyunk ledérebb öltözetnek, ne csodálkozzunk azon, ha gyermekünket durva támadások érik, hisz a felkínált”, szembetűnőbb portéka kapósabb.

 

De ezzel még koránt sincs befejezve egy serdülőnek személyiség formálása. Ami még nagyon fontos lenne, azt a következő fejezetben írom le, aminek a lényegét az előbb summázta az unokám, miután haza jött dühöngve; „ A tököm tele van az egésszel… ecetera..ecetera! ” S amikor befejezte, azt mondtam; igazad van fiam, nekem is tele van, bár…nekem sajna, de nincs tököm. Így vettem el az élét a mérgének.  -elképesztő vagy mami….mondta és jót nevetett.

 

****

 

 


Hozzászólások (0)

44.f. Új élet születik.

..a 46.ra írtam -- menopauza...

 

Új élet születik.

 

Mint ahogy már említettem, nem tartom helyesnek az otthonszülést. Még akkor se, ha nem tudom hányadik gyermeket, várjuk. Minden szülésnek akár hányadik lehet különféle előre nem látható veszélye, ami gyors beavatkozást kíván meg magától az orvostól. Remélhetőleg leáll az orvosaink kivándorlása, különösen a tanársegédi minősítésektől felfelé, amikor már nem csak tudással, de kellő gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek Régen is kevés volt ezen a szinten a bérezés ma pedig valószínűleg az általános megélhetési listán, szintén hátul kullognak. Ha egy végzett fiatal rezidens k is megy külföldre az, ha nem is jó az országnak, viszont a kinti fejlettebb műszerezettség mellett egy-két éves gyakorlat, többet adhat a fiatal, frissen végzett  rezidensnek, mint olykor itthon egy, egyszerűbb  korház felszereltsége biztosítani képes..

 

A gyermek kihordása, a szüléssel járó fájdalmak, az utána következő hormonváltás, majd a lábadozás, és az otthoni esetleg segítség nélküli gyermekgondozás, ezek mind- mind együtt, nagyon megterheli az anyai szervezetet, az idegrendszert, ami egy nagyfokú fáradságban, melankolikus hangulatban mutatkozhat meg. Tehát feltétlenül ajánlatos otthonra az első két hétben legalább segítség vagy családon belüli rokon, vagy besegítő honorált idegen, de ha semmi más nem adódik, akkor bizony a társának, párjának, férjnek kell, muszáj, ajánlatos segítenie. Erre az időszakra tartalékolni a szabadságát.

 

Egy kimerült kismamának, ha nem is depressziója de hangulatváltások, előfordulhat, ami kihatással lehet mind a gyermekéhez, mint pedig a párjával szembeni türelmére akár több hónapon keresztül is különösen akkor, ha szülést követő első hetekben nem kapott segítséget, nem tudta magát kipihenni.

 

Depresszió szülés követően, ritkán fordul elő, de azért érdemes orvosi segítséget igénybe venni, különösen akkor, ha feltételezhetően jelei is mutatkoznak. Ilyenek; az állandó nagyfokú fáradtság, kimerültség annak dacára, ha eleget aludt. Vagy nyugtalanul alszik, gyakran felriad még azok után is, hogy a baba végig alussza az éjszakákat. További tünete lehet az állandó levertség, sírásra való hajlam, az állandó szorongás valamitől, attól valófélelme őt elhanyagolják. De előfordul, hogy megváltozik drasztikusan, elhanyagolja a külsejét, szétszórt a viselkedése, gondolkodása, feledékeny és pánik reakciói vannak.

 

Ezt a családnak vagy férjnek szükséges megfigyelni és amennyiben a gyermekorvos nem veszi észre, ideggyógyászit szakrendekére menni.

 

Az ismételt pánik reakciók, a türelmetlenség a túl sok sírás, durvább hangulatváltások, nagyfokú türelmetlenség mindenkivel szemben, utána pedig mintha semmi nem történt volna túl nagy hallgatásba való burkolózás—mind- mind veszélyesekké, válhatnak. Tessék odafigyelni a kismamákra, mert igaz nagyon ritkán, de a nagy hormonváltás és a nagy szülési fájdalom pszichózist is okozhat. Amitől a kismama elveszítheti a kapcsolatát a való világgal.. Időnként bizarrul, ijesztően viselkedik, vagy magában beszél, álmatlanság, zavartság, jellemzi. De hallucináció is felléphet, ami még veszélyesebb, mert kárt tehet, főleg ha egyedül van, a síró gyermekében. Ezt nagyon komolyan írtam és nagyon komolyan is kell venni, még ha ritkán fordul is elő- de, előfordul sajnos. Ezért minden indokolatlan erősen megváltozott viselkedésre oda kell figyelni és bizony sürgősen orvoshoz menni. Minden ilyen gyermekágy okozta depresszió, de a pszichózis is, ma jól gyógyítható. Igaz a következő szüléseknél visszatérhet mind kettő.

 

Szülés után, semmiképp nem ajánlatos ismét fogamzásgátló tablettához nyúlni, ez nagyon megzavarhatja a hormon rendszert és azon keresztül, az agy működését is. Ami szintén saját véleményem, - nem tudom ma mit mondanak ezzel kapcsolatban az orvosok – Aki mindig használt fogamzás gátló tablettát, és szülés után amikor szükséges ismét szedni kezdi, hogy ne hogy teherbe essen, azt gondolom, hogy nem helyes. Bármit eszik, iszik, vagy gyógyszert szed a kismama, az átmegy az anyatejbe is és a gyermek is, kortyol belőle. De ez érvényes a depresszió és pszichózisra szedett gyógyszerek esetében is. Ha muszáj szedni a gyógyszert, akkor nem szabad szoptatni. Viszont a fogamzásgátló egyáltalán nem kötelező. El kell, döntenie a párnak vagy szoptatja az anya a kicsinyét, és védekezünk másképp hagyományos módon, hogy egészséges baba legyen, vagy szeretkezünk gyógyszer mellett, de akkor a tej káros a babára.

 

A babák viselkedése az első 1-3 hétben

 

A kisbabák még érzékenyek a hidegre, hisz a méhben hozzászokott a 37,7 C fokhoz. Ezért ha hazavisszük az első egy-két hétben fokozatosan, szoktassuk az otthoni légkörhöz, a kevesebb ruházathoz, rugdalózóhoz, sapkanélküliséghez, viszont szükségtelen a nagy meleg a lakásban. De éjszakára jobb, ha pólyában van, hogy a melegpólya alatt jól tudjon aludni.

 

Sokat sír a baba eleinte—persze csak azért főleg, mert még nem tanulta meg forgatni a fejecskéjét de még jelezni sem képes, ha unatkozik, ha fél, mert csend van körülötte, mert mindent kikapcsoltunk, lábujjhegyen járunk, - na ettől inkább fél és sírva fakad, hisz ha belegondolunk a magzati életben soha egyetlen percig sem volt körülötte csend. Aztán eleinte sírhat, mert görcsöl a kis hasa, hisz tanítania, szoktatni a kell azt a bendőt emészteni. Aztán valami töri, mert elgyűrődött az ingecskéje, nem lehet csak úgy lubickolni, minden szűk és behatárolt. Aztán sírhat, mert annyira egyedül érzi magát, keresi azt a személyt, akinek olyan finom illata van és finom az-az édes nedű is, amit kap attól a hatalmas, meleg valakitől, aki annyira ismerős, de hogy honnan, ezen még gondolkodik, de a hangja a puha melegsége olyan megnyugtató számára— Talán még is csak hívni kellene, hogy emlékezzek rá...gondolja és ismét sírni kezd...

§§

Ugye volt idő, amikor azt mondták, szinte utasították a fiatal szülőket, hogy -- A babának anyuka 3- majd  4 óránként szabad csak enni adni, nem fel venni, csak akkor, amikor etetni kell, mert különben elkényezteti azt a gyermeket. Ez egy nagy butaság, és akkor is annak tartottam, amikor divatba jött. Mindig voltak különböző nevelési sémák a gyermekneveléssel kapcsolatban, csak magát a gyereket, egyedi természetét nem vették figyelembe. Minden gyermeknek eltérő az étvágya, az alvás igénye a vele való foglakozás igényszintje is.

 

Már születésünknél fogva vagy belesebbek vagyunk, vagy csak kóstolgatósak. Türelmesebbek vagy erőszakosabbak, mindig aludni akaró vagy csak későn elálmosodók, mindenre oda figyelő kotnyelesek vagy csak magunkba zárkózó egy-egy dolog érdekel bennünket. S ezek a személyiség és lelki adottságok, már pici korban jelen vannak.

 

Hiába is akarnánk etetni a gyermeket, úgy sem enne többet, mint amennyire, NEKI szüksége van, a többi szopott tejet bizony kiengedné a szája sarkán. Hiába akarnánk vele játszani, ha Ő egy álomszuszék típus, amikor viszont akarja és szeretné, úgy hangosan jelezni fogja nekünk sírással. Azzal a gyermekkel, amelyik viszont nagyon eleven azzal viszont foglakozni szükséges akkor és csak is akkor, amikor Ő jelez nekünk. Az ilyen túl eleven gyermeknél nagyon hasznos a kenguru, -- amit előre helyezhet a kismama magán --mert Ők azok a babák, akik igénylik azt, hogy állandóan mozgatva érezzék magukat úgy, ahogy magzati korban megszokták. Ha ez elmarad, bizony erőszakosan síros kisbabákká válnak. Ők azok, akiktől a terhesség utolsó harmadában, szinte vitustáncot járt az anyuka pocakja, és miután elfáradtak és most a jelenben is elfáradnak, a legmélyebb álomba szenderülni képesek, mert olyan egészségesen kifárasztotta őket a hang a mozgás a figyelem mindenre.

 

Aztán vannak azok a csecsemők, akik főleg figyelmesek, magukban motyogók, szeretik szemmel tartani a környezetüket, nem azt igénylik, hogy állandóan macerálják őket csupán, azt hogy hallja és lássa azt a kedves lényt akkor is, amikor nem veszi a kezébe. Az ilyen piciknek nagyon jó, ha van egy hordozható babaszék, amibe ha beletesszük, kivihetjük magunkkal a konyhába amíg ott dolgozunk, beszélgethetünk hozzá, Ő pedig elnézelődik kedvére de érzi azt is, hogy nincs egyedül. Mert ha a szobában hagyjuk abba ketrecszerű ágyba, akkor nem csupán unatkozna, de még szorongna is egymagában, és bizony bőgne cefettűl!

 

Viszont az olyan gyermekek esetében, akik nem jól alszanak éjjel és az egész család, már kivan a virrasztástól,  nagyon jó gyakorlat az, hogy a babát rászoktassuk arra, hogy igen is figyelj, és most mozgunk, és zene van és beszélgetünk, énekelünk és tornázunk szóval sok mindent tehet, csak épp nem alszunk állandóan nappal, az éjszakai alvás rovására. Tehát többet kell foglakozni a gyermekekkel, vagy azért mert igénylik, vagy azért mert éjszakai visításra rendezkedtek be, és továbbá azért nagyon fontos, mert hihetetlenül sokat képes megtanulni a gyermek a pici kortól kezdve az iskolás korig.

 

Olyan gyorsan, szinte vágtatva szaladgál a kis lelkük, és azon rengeteg, nagyon gyors a felfogó tanulási képesség. Sokkal hamarabb tanul meg beszélni, és hihetetlen sok mindent megjegyezni képes, ami azért is fontos, mert az agy még akkor fejlődik a legintenzívebben s ez még differenciáltabb idegsejteket, képezhet, és ezzel a sok- sok foglalkozással, tulajdonképpen megalapozhatjuk a szellemi fejlődését is. Mivel, ahogy növekszik a gyermek már iskolás korban, úgy lassul a lélek energia és sokkal lassabban fog tanulni bármit, mint pici illetve óvodáskorban.

 

A kiskorban elmulasztott, fejecskében levő agy sejteknek intenzív tanítása kihathat a későbbi, tanulási kedvre, de a tehetségre is. Azok a gyermekek, akikkel nem igen törődnek pici korban, csak úgy meg van, ágyába felejtve, még ha bármilyen jól is elláttuk, biztosítva számára mindent, hisz telis-teli van a kiságy vagy a járóka mindenféle játékkal!-- S a szülő tapsikol; jaj meg ne zavarjuk olyan szépen játszik és olyan jó kis baba, mondogatja fűnek fának, aki csak látogatóba jön --Az ilyen gyermek sérültté válhat!

 

Szellemi fejlődésük, de sokszor még a testi fejlődésük is megrekedhet, lassúbbá válhat, de még érzelmileg és személyiségében is, ott hagyhatja a nyomát, mert nem tanítjuk meg a gyermeket MÁR AKKOR, erősen kötődni, TESTET TAPINTVA érezni, szeretni, boldognak lenni a valakihez ÉN is tartozom érzéstől, sikerélményt átélni, ami után Ö még többet szeretne elérni.Nagyon egészséges a rendszer tornáztatás és a tenyérrel való masszás simogatón. Nem csak keresztbe de le a fejtől a lábak végéig és kezekig elől és hátul. Ez serkenti nem csupán a vérkeringést, de még a test-lélek energiák mozgását, erejét. A kis babáknál soha semmiféle test pontot nem ajánlatos masszirozni, még hasfájás esetén se!  Legyen köménymagos tea, és mozgás felemelve.

 

Az olyan népeknél, ahol a kicsit az anya állandóan magára kötve hordja vagy a fejecske fent van a popsi pedig lent és állandóan mozgatva van, az ilyen csecsemők nem szoktak hasfájás miatt sírni.

 

Amikor pedig eléri az óvodás kort, ezeket a hiányokat, nehezen tudja pótolni, nehezebben fog beilleszkedni, közösségi dolgokban  szellemileg aktívan részt venni, sokkal érzékenyebb lesz érzelmileg, vagy nagyon zárkózott és mind ez visszahatni fog továbbiakban is, a személyiség fejlődésére, amit aztán ha nem sikerült felzárkóznia a többi gyermekhez, bizony tovább kíséri az iskolai közösségbe is.

 

DE viszont az nagyon fontos, hogy megismerjük saját gyermekünk temperamentumát, igényeit ahhoz, hogy aztán a szerint nevelhessük és foglakozhassunk vele. Látni kell, észre venni mikor fáradt el és akkor letenni, hogy  aludhasson, mert azért eleinte sok alvásra is van szüksége még az eleven gyermeknek is..

 

Elkényeztetnénk a gyermekeket, ha olyan sokat foglakozunk velük? Szinte hallom, sokan ezt mondanák, na és azt, hogy egyéb dolog is van otthon…ecetera…ecetera..

 

Saját tapasztalatból tudom sajnos, hogy mit eredményezhet az, ha valaki nincs együtt otthon a gyermekével kicsi korban, és épp tapasztalatból tudom azt is, mit jelent az, amennyiben otthon van és foglakozik azzal a gyermekkel rendszeresen attól kezdve, ahogy a világrászületett és addig intenzíven, amíg be nem íratjuk óvodába. Ég és föld a két nemzedék érzelmileg és szellemileg, tehetségében és nyitottságában! Még akkor is, ha a gyermekek teljesen más személyiséggel, más tehetséggel születnek. Sokkal, de sokkal gazdagabbakká váltak az unokáim érzelmileg, szellemileg, másokkal szembeni viselkedésükben is, mint szomorú, de saját gyermekeim. Pedig mind két generáció én mellettem, az én nevelésem mellett nőtt fel régen vagy fejlődik jelen időben.

 

Na DE! Van egy nagyon nagy különbség a két generáció között. Még pedig az, hogy az én Anyai időmben, nem volt annyi idő biztosítva a kisgyermekkori nevelésre, foglakozásra. A fiam születésénél 6 hét szabadság volt szülés utána, aztán irány a bölcsőde.  Csak úgy tudtam otthon maradni 12 hetet, hogy az utolsó percig dolgoztam. A második gyermekemnél már több volt, 6 hónap, aztán letéptem magamról és mentem dolgozni. S ez abszolút nem jó, nem egészséges se ránk nézve, de főleg a gyermek lelkivilágára nem jó hatással van.

 

Szerettek a gyerekeim? Hát persze számukra én voltam az a személy, aki mindent megad, amit csak kérnek, elvárnak….”- hisz Ő az Anyánk, akihez mehetünk kérni, visszakullogni, ha felnőttként elszúrtunk valamit stb.”

 

A két unokámat viszont, ha nem is szoptattam, de pici kortól kezdve foglalkoztam velük, kikutatva azt, ami érdekli őket, amitől boldogabbak, amitől sikerélményt élhetnek át…az óvodás korig intenzíven.

 

Persze ebbe beleszólt annak idején fiatal koromba a tapasztalatlanság a csak ösztönös nevelése a gyerekeknek, amit menetközben voltam kénytelen korrigálni— Mert megint elszúrtam, talán másképp kellene nevelni Őket és ismét, egy újabb példával próbálkoztam, hogy elérjem azt, hogy szót fogadjanak, tanuljanak, és nyugodt lehessek, amikor viszont nem vagyok mellettük. Nagyon kevés volt az otthonról hozott nevelési minta, amit a saját gyerekkoromban megtanulhattam volna. Viszont túl sok az intézeti, rideg, érzelemnélküli csak fegyelmezési emlék. Ami azt jelenti, hogy tényleg csak ösztönösen neveltem sokáig, mert mindegyik sémában voltak olyan tapasztalataim, amelyeket nem tartottam kellemes gyerekkori emlékeknek és azt nem kívántam átadni a saját gyermekeimnek.

 

Pár éve saját butaságom miatt—mert értelme nem igen volt – úgy felidegesítettem magam, hogy infarktust kaptam és a két unokám is látta, amikor elvitt a mentő. Azóta eltel pár év, de mind két unokám akkor is, és azóta is, szinte vigyázz reám. Ha csupán ledőlök délután egy kicsit lustálkodni, akkor már hol egyik, hol a másik ott terem és aggódnak, -- rosszul vagy, nem fáj semmid, vigyázz magadra, hozzak vizet, kérsz inkább limonádét, pihenj csak… és ez megy mindig.

 

A minap jutott eszembe, hogy annak idején még a 80 -s években, életveszélyes állapotba kerültem a szívemmel annyira, hogy soron kívül vitt át a házi mentő korházból a szív sebészetre. A gyerekeim, akkor egyik már felsőbb iskolában volt végzős, a kisebbik kamasz volt. Igaz, mind ketten meglátogattak – de különösebben így visszagondolva nem aggódtak annyira, még akkor se, amikor otthon voltam már és még a mozgás is nehezemre esett…Igaz, az egyik, a lányom, sírt az intenzív üvegfala előtt…. Akár hogy szeretnék emlékezni, nem jut eszembe az, hogy amikor otthon voltam, egyszer is megkérdezték volna; - nem vagy szomjas ne hozzak be valamit…? Sőt a fiam abban az időben disszidált… Emlékszem... leült elém és természetes módon csak úgy, bejelentette, mntha csak a sarki boltba készülne – Anyu, holnap kimegyek külföldre az IBUSZ – al és ott, lelépek, disszidálok.- S valóban, másnap buszra ült és elment…. miközben én még akkor is, ingajáratban voltam az otthonom és a Kardiológia intenzív között… mivel műteni nem volt mit, viszont a kaszással viaskodtam szinte 3 hetente…jó egy éven keresztül.

 

Miért meséltem ezt el? Most nem azt mondom, hogy kizárólag az elveszett 0 éves kortól 3 éves korig - időszak kiesése, a gyermekkel való foglakozásnak elmaradása okozott ilyesmit kizárólag a gyerekeimnél. Hisz maga az öröklött személyiség is sokat határozni képes milyen kamasszá, felnőtté érik az a gyermek, mennyire képes kötődni bárkihez is. De biztosra veszem, hogy bölcsödébe kényszerülésnek is köze van, hisz abban a korban tanulnak meg kötődni, valakihez igazán ragaszkodni, szeretni, tartozni, önmaguk védelmében is.

 

S ezt tulajdonképpen az én felelőtlen fiatalságommal okoztam, hisz addig nem szabadna gyermeket hozni a világra, amíg nem tudjuk biztosítani számára azt, hogy velünk lehessen, érezhesse azt, hogy tartozik valakikhez éjjel és nappal, ebben a számára ismeretlen világban.

 

Nagyon fontos az, hogy otthona legyen, még ha kicsike is az- az otthon, mert belátni, belakni képesek a kicsi gyermekek is, azt a teret és azokat az embereket, ahol, és akik mellett biztonságban érezhetik magukat.. Olyan számukra az otthon, mint madárfiókának a fészek, Mint kotlóstyúknak védelmet biztosító szárnya.  Én viszont mit tettem? Gyermekeket hoztam erre a világra úgy, hogy nem volt még biztos otthonom se. Hiába dolgoztam ki a lelkemet, hiába volt két munkahelyem is és hiába épült fel végül a házam, a fejlődésükkel párhuzamosan s lett mindenkinek saját szobája, s mindent igyekeztem megadni, ha szószerint letéptem magamról ŐKET kicsi korukban, majd utána is, állandóan csak dolgoztam, etettem, mosdattam, ellátva mindennel őket, majd tovább futottam, csak épp rájuk, számukra nem  maradt elég időm, mint ANYÁNAK. Nem vált otthonukká az a ház nélkülem, az ANYA nélküli épületté vált, amiért oly sokat loholtam. Elárulom, miután fiam disszidált, utána 2 év múlva…eladtam azt a házat…

 

Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy bármennyire is azt szajkózzák a fületekbe fiataloknak, szülessen gyerekeket minél előbb, minél több… Csak akkor vállaljatok gyermekeket, amennyiben van egy olyan otthon, ahol ellehet kezdeni szülőként is, az életet. Amennyiben a párotoknak van állása, és olyan jövedelme, hogy amellett otthon is maradhattok ANYA- ként a kicsit nevelni, az első 3 évben. De az utána következő időben is, csak úgy vállalni munkát akár többet is, hogy valaki, mindig legyen a gyermekekkel, vagy az Anya vagy az Apa, ne csak idegenek, ritkán látott VALAKIK legyetek, akik mindent megadnak a gyermek számára, mert talán ez teszi egoistává azt a gyermeket, mint szülők hiába adunk meg mindent, ha a szeretetet az összetartozást nem nyujtjuk nekik minden áldott nap.

 

Sokkal fontosabb az, hogy közvetlenül érezzenek bennünket, mint  bármi más. Ez nagyon fontos egészen kamaszkorig. A nagy kamaszkorban már úgy is próbálgatja a „szárnyait és szeretne kirepülni a fészekből” minden fiatal .- Bár, akkor se árt oda figyelni, ezekre a szabadulni akaró első szárnycsapásokra! Viszont nyítottabbak lesznek velünk szemben és Ránk is odafigyelnek, nem csak saját "nagyon sok kamaszkorral együtt járó problémájukra."

 

Tulajdonképpen milyen emberré szeretnénk nevelni gyermekünket és milyen módszerrel, milyen ideológia szerint, mit kívánunk elérni a gyermeknél, szabad, független saját lábán álló emberré, vagy azzá, amivé mi nem válhattunk? Nagycsaláddá válni általuk vagy külön-külön családdá, akik hébe -hoba találkoznak.

 

Mivel az utóbbi időkben valahogy megszűnt ez a nagy családos –közös élet. Minden fiatal zömmel egy más helyen, saját otthont alakít ki, a szülőktől elszakadva. Ezt nagyban befolyásolta a városiasodás ahol a lakások mérete nem tette lehetővé, hogy a családok együtt maradjanak. Holott  valamikor ez elég jól bevált nem csupán egymást segítették főleg a gyermeknevelésben, de bizonyos fokig a család szociális helyzete is stabilabb volt általa. De maga a gyermeknevelés sémái de még az ideológiák, az egy valláshoz való tartozás is, tovább lett adva.

 

Az elmúlt, ha jól számolom egyszer 45 éves és másodszorra 20 éves társadalmi ciklusunkban. Amikor szinte mind két időciklusban teljesen megváltozott minden, amit elméletileg közzétettek az emberek számára, mint nevelési, filozófiai, biológiai útmutatásokat. Egyet kivéve a vallási filozófiákat. Mert azokat az első 45 évben a legalsó porcra illet eldugni. Igaz ugyan, hogy az elmúlt 20 évben szinte tobzódhat a szellemünk olyan sokfélét zúdítottak ránk, ami viszont szintén nagy hiba.

 

Mivel mindegyik, már bezúdult vallási közösség, szinte megbűvölni igyekszik a legújabb áldozatát, aminek köszönhetően nőhet a tagok száma, és a bevétel is az adókból, amit az állam ad jótékonykodva, minden újabb bejegyzett vallásnak. Addig pedig toborozzák az „áldozataikat”….

 

Mind ezek mellett újabb és újabb természetinek, modernek mondott közösségek alakulnak, tanfolyamokat szerveznek, saját hasznukra természetesen, és még honlapokat is nyitnak, hogy akit lehet oda hívhassanak, gyakorlatokra vagy épp Fortuna, vagy épp Buddhát utánzó szoborhoz, amit kihelyeztek, mellé kis posta ládát mellékelve, hogy bedobható lehessen minden olyan levélke, amelyben Fortuna segítségét kérheti mindenki és hogy sikeres legyen ehhez bent  a teremben, egy buddhista meditációval rá is segitenek….ecetera…ecetera.. s a vágya mindenkinek teljesülni fog. Na persze, hogy Fortuna mióta van jóba Buddhával azt én se tudom— „na de akik ezt vezetik, csak tudják nem igaz?”

 

Miért is ömlesztettem ezt így le ezt sokféle már inkább zagyvaságnak tűnő szóáradatot? Mert jelenleg hazánkban, ezt tapasztalhattuk régebben és ezt ma is, jelenünkben. S ez bizony nagyon rosszul csapódhat le a gyermeknevelésben is. Hisz kell lennie minden fiatal párnak, akik elkezdik az életüket, valamilyen gondolatviláguknak, filozófiájuknak az életet, az élet célját illetően ahhoz, hogy a gyermekeiket milyen szellemben, milyen elvek szerint szeretnék felnevelni.

 

Hisz amennyiben a gyermek kikerül a védőszárnyuk alól, akkor olyan közösségekbe, kerülnek ahol bizony különböző kultúrájú, társadalmi, szociális helyzetű és hitvallású családban felnőtt, gyermekekkel kerül össze. És csak állni fog és csodálkozni értetlenül. Nekem valamikor könnyű volt a dolgom, hisz az ország nem élt vallásos életet, így mint valláson kívülinek nem kellett külön magyarázkodnom arról, amit abban az időben elutasítottam nagy részben és arról se, amit sejtettem, de még nem értettem a világunkból. Így a gyerekeim materialista szellemben csak az iskolai anyag filozófiáján nevelkedtek.

 

Így utólag visszatekintve, a mai összevisszasághoz képest, helyes volt a döntésem. Viszont az évek során szerzett tapasztalataim alapján, az a nevelési módszer még is hiányos volt. Mert az emberi lélek számára szükséges a hit. Még hozzá a családi köteléken belüli, azonos hitre és ezen kívül, egy országnak nemzeti hitére, amely számtalan szokásokkal ötvözött, amely mint ünnepek, és bizonyos erkölcsi normák formájában, begyűrűznek a családi szokásokba is, meghatározva azt a családot, annak élet- és nevelési stílusát is. Ma viszont az idősebb korosztálytól kezdve, akik ugye nem kaptak annak idején semmiféle „misztikusi reményt”, ma ide-oda futkosnak, mert olyan sok van hirtelen, azt sem tudják sokan miben is, higgyenek. Akkor ezek után mit adhat tovább családon belül a gyerekeknek?

 

Régebbi korokban sokkal egyszerűbb volt a szülőknek a gyermekek nevelése, mivel mindig jelen volt valamiféle össz. társadalomra jellemző filozófia vagy élet idea. Először is voltak a nagy vallások egy-egy nemzeten belül, amelyeknek tanításai, és törvényei eleve minden ember számára meghatározta azt, hogy mi a legfőbb dolga ezen a világon azon kívül, hogy fenntartsa saját és családja életét, kötelessége volt mindig a vallás által leírt módon élni gyermekeit nevelni.

 

S ez , mint torvény  kötelezően az élet részévé vált, de a családi életet is meghatározta. Úgy hogy, ilyen módon a szülőnek nem sok dolga maradt, hisz helyette a vallás pontosan mindent elrendelt gyermeknek és felnőttnek egyaránt; miszerint bűnös ösztöneid, küzd le, hogy Istennek tetszőn élhess. A templomi ceremóniák, a papi intő szó, megtette a hatását a gyermeki lélekre. Bizonyos értelemben jó hatással volt a családok életére a gyermekek helyes nevelésére és a bűnmegelőzésre- De bizony olykor károsan befolyásolta a személyiség fejlődését a túl szigorú, eltúlzott vallásos bigottság.

 

De még korunkban is, egyes nemzetek vallásos szokásai és törvényei régen és ma is rátelepszik az emberi személyiségre, és az emberi szabadságot is sértve meggátolja egy-egy embernek, különösen a nőknek a fejlődést, élhető emberi életből is kirekesztve, nemek szerint is megkülönbözteti az embert. Olyan társadalmi szokásokat betonozott be a vallás, amely sérti az emberi méltóságot és szabad akaratot. Mivel csak a férfinek van mindenhez szabad akarata, joga, amíg a nőket maga a család adja- veszi, mint valami portékát és meghatározza azt is, mit  tehet csak az életével, miképp élhet gúzsba kötve a családnak alávetve, majd a férjének, amit természetesen nem saját maga választ hanem a szülők.

 

Ez a fajta világnézet, vallásosan túlfűtött, és abban hisz, hogy a gyermek csak a család hasznára születik, akinek nincs más kötelessége, mint az, hogy folytassa azt az életet, amit a szüleik és szüleiknek ősei éltek generációkon keresztül. Így alakítva ki a gazdag családok kasztjait és kirekesztve az érinthetetleneket, akiknek még az árnyéka is beszennyezheti őket.

 

Az viszont igaz, hogy ezek a vallások előírják az idősek tiszteletét, és azokról való gondoskodást is. Ilyen vallás van pl. Indiában  de ilyen az Arab iszlám vallás törvénye is..

 

De régen, ha igaz, amit leírtak, az emberekben sokkal erősebben élt a nemzeti tudat is, mindig voltak példaképek, ideák, akit követni illett, követni dicséretes dolognak számított. A haza mindenek előtt, hazáért meghalni is, ha kellett, hisz népünket szolgálni az már, egy nemes életcél volt. Aztán kihaltak az ideák, az emberek más korszakra ébredtek, amely viszont nem nyújtott minden tekintetben biztonságot, se szabadságot, se egy nemzeti emberségen, tisztességen alapuló élet mintát.

 

A hit bizonytalanná, sokszínűvé vált. S a szülők egyedül maradtak nem pusztán egy ezerféle gondolatú, gondokkal küszködő modernné vált rohanó világban, de egy pénz és hatalom és csak politika vezette korban, ahol inkább a félelem, a képmutatás, az életbizonytalansága határozza meg főleg egy család létezését, boldogulását.  Már nem egy stabil egész családot, nemzetet összefogni képes életet is tiszteletben tartó vallási tanításban hisznek, hanem ide- oda csapódik sok ember, misztikumokban bízva, amely az élet problémában segítségükre lehet.

 

Ma így a múltból is okulva, azt gondolom, a gondolat szabadsága mellett azért az is fontos, hogy finoman, de a gyermekeket terelni is szükséges az olyan Hit felé, amely útmutatásaiban, a szeretetet és becsületességet, hűséget sugallja, és amelyet az egész család elfogadni képes. De tiszteletben tartja a személyiség egyediségét, akaratát és vágyainak megvalósítását.

 

A csak materialista szemléletben nevelés, kevés az emberi lélek számára, mivel ha tudatosul, ha nem tudatosul a lelkében, félelemmel élhet amennyiben gyengébb lélekkel született és merevvé keményebbé, egoistává válhat, ha túl erős lélekkel született, ugyan akkor mindkét típusú ember azt gondolja, az élet születik… majd porrá válik…és ennyi csak az élet…és nem több…

 

Ezt a hibát követtem el magam is a gyermekeim nevelésekor, hogy nem tanítottam meg őket arra, hogy felül emelkedni legyenek képesek szellemileg a röghöz kötött, anyagias, csak az élvezetekre és a mindent megszerezni akaró élet szemléleten alapuló gondolkodáson.

 

Ebből okulva, unokáimat már, más szellemben igyekszem tanítani, terelgetni egy mindenen felül emelkedni képes, transzcendens, de még csak, színezetű, gondolkodás felé. Nem ráerőszakolva, nem belesulykolva bigott módon. Mindig csak annyit, amennyit a kora, fejlődése megenged, amit esetleg még, használni is képes a saját korában. Az is igaz, még mindig nem vallásos a szó teljes értelmében....de már megkereszteltettem Őket, a Református templomban. De elméletben csak korukhoz igazítva, apránként; csak Földünk, Teremtőink, és az életünk és létezésünk fantasztikuma, amely Lélek általi.

 

.....majd ha a vallások régi elméletei megújulnak, megreformálják a kor tudásához és az igazsághoz igazítva, kihagyva, vagy átfogalmazva belőle azokat a tételeket, amelyek csak hamis igéretek és félre vezetőek akkor jobban közelítek a vallási dogmákhoz. --De mivel mostanság erre nem igen számítok így maradok az egyszerű, elsősorban életközeli tapasztalataim mellett. -aztán ahogy felcseperednek egyre többet mesélhetek mindenből, majd rájuk bízom mit akarnak magukénak elfogadni mindenből ha már beleolvasnak a múlt emlékeibe is.

Azok a fiatalok vannak a legkönnyebb helyzetben, akár nevelés, akár vallásos értelemben, akiknek családja hagyomány őrzők, és kialakult egy fix álandóan átörökiített  szokás, életmód minta, amelyben benne van a nevelés, de benne van a ideológia is.

De függetlenül a kortól, szokásoktól,  bármiben hihetünk ami számunkra megnyugvást bíztosítani képes, az életben és a halál utáni létre. Mivel, mint már írtam bármiben hiszünk vagy nem hiszünk semmiben, akkor is a sorsunk a halál után egy ugyanaz. A kérdés csupán az, mit szántunk lelkünknek az életünk folyamán, mivel amilyen életet éltünk, lelkünk aszerint fog tovább létezni, vagy megsemmisülni. Persze az ilyen dolgok nem tartoznak a fejlődésben lévő gyermekekre. Ne Istennek vagy a halhatatlanságnak neveljük a gyermekeinket hanem az életre, amit itt és most élnek és élni fognak. Ezért először, csak Embernek neveljük öket.

 

Tehát ha egy fiatal pár gyermekeket szeretne, azt gondolom nem elég csak azt tervezni milyen, és hány szobás legyen az otthonunk, nem elég csak azt tervezni, mennyi gyermeket szeretnénk, hanem az is nagyon fontos, milyen szellemben szeretnénk élni a családi életünket, amelynek részévé válnak gyermekeink, amely valamiféle útmutatásul, de összetartó erőként is, részévé válik a családi közösségünk szellemi fejlődésének. Mivel hiába érzi magát a fiatal házas már kész felnőttnek, valójában az ember mindig tanul, okul és fejlődik, amíg csak él, de ehhez önmagának is akarnia szükséges.

 

S mivé neveljétek a gyermekeiteket? Csak érző, becsületes emberekké, a többit bízzátok rá, hogy eldöntse. Csak terelgető, és segítő legyen az a gyermek nevelés.

 

***

 

 

 

 

 

 

 

.

Hozzászólások (0)

43.f. A nyers étrend

A nyers étrenddel tulajdonképpen tehermentesíthetjük a szervezetet a túl táplálkozás alól másrészt viszont, több vitamint, nyomelemet juttatunk a szervezetetünknek. Tulajdonképpen ezzel az étkezéssel áthangolhatjuk a szervezet kalórikus tápanyagok Nátrium, és fehérje étrendjét.

 

A sóegyensúly áthangolásával a kálium bőség felé, a vizeletnek vegyhatását a lugosítás felé.

Amig a normál étekben a kálium-nátrium aránya 1:2 addig a nyers étrendben ugyan ez 6:1, gyümölcslében pedig13:1 arányú is lehet a kálium javára.


A gyümölcsök és a főzelék ételek a vizelet vegyhatását lugos írányba tolják el!

 

A húsok, a tojás, és a cereáliák a savanyító hatású.

 

Ezt azért is írtam le, mert mostanság mást sem hallani lugos vagy savas és ehhez még ilyen olyan pirulákat is ajánlanak....vagy épp eszement böjtöket, lékurákat.....NE...NE... Ne.. Annyit kell fogyasztani bármiből amit egy előző fejezetben leírtam gyermek, idős és dolgozó felnőtt , és más korosztályok számára, minimum mennyiséget mindenből. amennyiben használtuk problémánkra a szigorú diétát, akkor egy ilyen minimum mindenből táplálkozás, csak egészséges lehet.

 

A másik előnye a nyers étrendnek a magas C vitamin

 

A nyers étrend lehet folyékony, préselt főzelék és gyümölcs

Darabos, nyers zöldség és gyümölcs tálak.

A szigorú nyers diétás étrendet bővithetjük durva rozskenyérrel, főtt burgonyával, párolt rizzsel, párolt főzelékkel, mártásokkal.

Testsúlyunk ha túlzottan sok, akkor érdemes rátérni a minimum étel adagra, de azt is csak ebédre, s beiktatni a vékony félszelet piritóst, mellé reszelt gyümölcsből reggelire, és vacsorára is. Egy héten egyszer pedig, csak gyümölcs és zöldséges tál, gyümölcs lé. A zöldségeket mikróban egy pillanatra, és már is puha fogyasztható- citrommal, kevés majonézzel kicsi mézzel keverve fogyasztható, laktató--káposzta vörös, sárga, fehérrépa reszelve , borsó, zöldbab párolva. ezzel a módszerrel gyorsan lemennek akilók -- de mellette szükséges gyalogolni, sétálni 1-11/2 órát naponta!

A még szigorubb egészségügyi okok indokolta gyümölcs tálakat iparkodjunk vegyes gyümölcsből összeállítani.

Egyébként az ananász és a banán de különösen a banán nagyon egészséges tejpotló is csecsemőknek amennyiben kevés az anyatej. Az óceáni szigeteknél ha egy anyának kevés volt a teje, azt banánnal pótolta, a csecsemő szép, egészséges és ducika is lett.

 

Nyers étrendet ajánlatos alkalmazni testsúlycsökkenés melletti nagy vitamin és nyomelem hiány esetén, idült székrekedés, keringési betegségeknél, gyulladásos vesebetegségben, köszvénynél, mindenféle máj problémánál és terhességi toxémiában.

Hozzászólások (0)

42.f. Maradjunk még a meddőség okainál.

Először elismételjük azoknak a pontoknak az ismeretét amelyek olyan helyen vannak amit önmagunknak is elérünk. S köztük van a lábon de a testen is a meddőség és  az impotencia kezelésére vonatkozó számtalan hely  is.

 

A test-elején több olyan pont, vagy zóna található ahol vagy újbegy masszással, vagy tenyérsugárzással, segíthetünk önmagunknak.

Van két szaggatott vonalak alkotta sáv ahol fájdalmat tudunk csökkenteni illetve megszüntetni.


A piros szaggatott a mellkason található két oldalt a mellbimbó és honalj között, egésztest fájdalom megszüntetésre alkalmas.  A bordáktól a medencecsontig terjedőn pedig az alhasi bél fájdalmakat lehet megszüntetni. Tegyük rá a tenyerünket és felejtsük ott.

 

A zöld szaggatott vonal a köldök magasságáig, alulról indulva, étvágytalanság, colika, gyomor fájdalom, a középső sárga piros pöttyel együtt jó a csuklás ellen, majd a mellkason haladva felfelé, asthma, hörgő és mellgyulladás, hányás, mellkasi fájdalom.

Minden zöld pont fejen vagy testen az emésztést, a máj és epe illetve a baloldali hónalj árok alatt a deréknál, vagy felette a bordaív alatt a hasnyálmirigy működését javítja. Tenyér rátéttel, ott felejtve gyógyítjuk.

Dadogás esetén masszírozzuk az ál-közép zöld pontot, illetve a bordaközép alatt a piros-sárga pontot sugározzuk be fél tenyérrel.

 

A piros 2.3.8. menstruálási zavarok illetve görcsök oldására. A piros 1.2.3. az impotenciánál, illetve szexuális vágyak felerősítésére, frigiditás ellen. Tenyérrel ott felejteni egy darabig erősödjön az-az energia, töltődjenek a véredények, majd lágy simogató mozdulatokkal fokozni.

 

Nem lehet fiatalként se, de nem lehet 30 felett se, több éves kapcsolatnál különösen nem, csak úgy „ajtóstul berontani a házba” különösen egy hosszabban tartó kapcsolat esetében nem szabad. Egyetlen (fáradság, okozta) sikertelenség és ott marad örökre a szorongás a tudat alatt. A szexualitás nem olyan aktus, hogy na, most van egy kis időm, vagy, mert már este van, alszanak a gyerekek, és zsupsz, bele.Ezt azért említem, mert valami ilyesmiről beszéltek a tv. is, hogy gyakoribbak az ilyen panaszok --tessék egy kicsit lassítani és szeretni egymást, minden ok" ...nélkül csak úgy...!

 

A szerelmet és a test aktivitását, állandóan ápolgatni szükséges, egy-egy test, hát, arc, simogatással, egy- egy nyakra adott puszival, még akkor is, ha a híreket nézi a másik—egyébként is, ha a gyerekek ilyesmit látnak, annak örülnek, és mint már írtam, gyermekként jó volt látni a szülök szeretetének apróbb” mozzanatait.

 

A gyermeknek boldogságot és biztonságérzetet ad, de egy tanult mintát is arról, hogy nem csak éldegélünk egymás mellett unalmasan, vagy épp vitatkozva, hanem tulajdonképpen szeretjük is egymást, játékosan. Egy kapcsolat viták és kompromisszumokból is áll, de mutatni kell, szükséges a szeretet apróbb jeleit is.

 

A köldök alatti kék pontok 1.2.3.4.5 székrekedés, alhasi fájdalom, sterilitás esetén is jó, ha ilyen esetben gyakorta tesszük a tenyerünket lejjebb is, betakarva a kismedencei részt, nőknek ajánlatos, hogy a petefészkek elegendő vért kapjanak, szeressük azt a részünket, táguljanak a petékhez” futó erek.

 

Egy- egy tanács, gyors tüneti kezelésre, egyszerűen.


A piros pontok; a boka alatt minden fájdalomra.

A boka mögött az Achillesz két oldalán, gerinc, váll, kar fájdalomra.

A térhajlati piros jó lumbágónál, de ehhez masszírozzuk az Achillesz mellettit, és ami itt nem látható a fenékpofák hajlatának középső részét.

A térd alatti és feletti két-két piros jótérdízületi gyulladás ellen, rátesszük a tenyerünket, ott felejtjük a térden, beborítva, majd masszással elsimítjuk a fájdalmat.

A csípőlapát két forgó felőli oldalán, illetve a combok két egyharmadának a combcsont vonalában 2-2 pont,bénulás és keresztcsonti,      csipőizület és lábfájdalom esetén.

Minden lábfájdalomra jó a kék ponti terület.

Lila a talpboltozatnál,hisztéria esetében jó a masszás.

Barna aprónak rajzolt pontok bénulás esetén, a felső végtagra is, masszással.

Világoskék a láb boltozat középsőn,magas vérnyomásnál.

Zöld pontok,alhasi fájdalom,sterilitás, fájdalmas lehet vakbélgyulladás, és epebántalom esetén. De jó a látásra is.

 

A szem élesség függ az epe és a gyomor működésétől is. Például ha fáj a balszemgolyó, vagy balváll felsőrégiója nyaktól, nem azt jelenti, hogy a szemünknek, vállunknak van baja, hanem jó ha a gyomrunkra figyelünk és kímélőbb étkezésre váltunk.

 

A fájdalom gyakorta nem ott van ahol a beteg szerv, hanem kisugárzik, lefut, és messzebb jelentkezik. Például az epe kizsugázása lefuthat a bal szélső test zónán végig a comb középig, de fájhat a jobb vállunk nyaktőnél, de a jobb könyöknél vagy épp a jobb alsó bordaívnél.

 

A lényeg, ha ilyen fantom jellegű fájdalmakat érzünk, akkor jobb, ha először lazítunk fekve és gondolattal minden szervünket átmasszírozzuk, majd befejezzük a kézrátétes ott felejtett kézgyógyítással. Mivel ha fáj a bokánk vagy térdünk, vagy épp szemünk az nem jelenti azt, hogy az a szerv vagy testrészük beteg. Hanem csak oda fut fel vagy le a fájdalom.

 

A férfi csökkent vágy, prosztata probléma, merevedési zavar és lusta spermium fickók kezelésére.

 

A csökkent vágyat, mindig a nőnek kell serkenteni, Azért vannak a játékosságok, azért van a kéz és száj, a szeretet és vágy kifejezéseinek különböző eszköze, hogy az a nő használja is. Mert ha egy nő csak azt várja, hogy mikor akar már közeledni a párja akkor bizony előfordulhat, hogy hiába várja és elkallódik az a férfi, mert valaki, valahol, nem vár, hanem mosolyog, teszi a szépet vagy épp ingerlően viselkedik, felkínálva önmagát—és megtörténhet, hogy a párunk bizony épp miattunk, félre lép. S ez még nem is lenne baj, - bár én nem igen tűröm el az ilyen eltévelyedést, de nem is adok rá okot - csak hát lehet, hogy elkallódik végleg, mert a nő, otthon unalmassá válik. A férfi vágya szexuális téren, hasonló az étvágyához, ha szépen van tálalva, ha íncsiklandozó” amit lát és még meg is, érinti” akkor bizony megkívánja…ecetera..ecetera.

 

Ha egy férfinek fáj talp felől a sarka közepe az, prosztata problémát jelezhet. Ajánlatos egy –kétévenként, ha van baj, ha nincs, ellenőrzésre menni urológushoz. Amikor urológián dolgoztam, bizony nagyon gyakran csak akkor jött valaki vizsgálatra, amikor már akadozott a vizelet és bizony késő volt több esetben! Ilyen problémánál kell masszírozni a sarok középpontot, illetve besugározni tenyérrel, lehet ujjal masszírozni is, a gát közép részét. –A végbél és a herék közötti lazaszövet közepe. --

 

A merevedési zavar idegi és vérkeringés zavar. Ezért tessék marokra fogni lágyan alig hozzá érve és bizony sugározni arra vesszőcskére”. Fokozni és javítani a vérellátását újra meg újra hogy az erek táguljanak, de ezzel együtt az egész alhas vérkeringését. Az idegekre pedig úgy hatunk, hogy a lumbális csigolyáktól a farok csontig középen a csigolyán és a csigolya mellett besugárzunk rátett kézzel ott felejtve. Ha pszichés problémák vannak, -félelem a sikertelenségtől, vagy a mindenáron való bizonyítási kényszer miatt, vagy bármi régi kellemetlen emlék miatt- akkor pszichiáter segítségével,  ki kell beszélgetni!

 

Lusták a kis fickók? Akkor az nehezíti, hogy megtörténjen a megtermékenyítése a pete sejtnek. A kis fickók lihegve, kifulladva teszik meg a számukra hosszú és kacskaringós útvesztőt a petéig. Mire oda érnek, „annyi erejük sem marad, hogy kopogtassanak”.

 

Tessék finoman alig hozzá érve két tenyér közé fogni a herezacskót, hogy besugározza a mágnesesség. A mágneses sugárzáséltető, erősítő és serkentő hatású. Ezt, tessék minden nap alkalmazni egy hosszabb ideig és majd csak utána gyermeket akarni. Adjunk erőt a fickóknak és a kismedence vérkeringését és energiáját is fokozzuk egyúttal.

 

Ne hordjon egy férfi szoros nadrágot, ne üljön túl meleg vízbe ázni, mert a túl nagy hideg és a  túl nagy meleg árt a spermiumoknak

 

Ahhoz, hogy egészséges gyermeket legyen képes nemzeni egy férfi és maga a nemzési aktus is sikeres legyen, bizony szükséges az is, hogy a férfi energetikailag rendben legyen, vagy is tessék úgy kézzel, mint gondolatban átmasszírozni mindent, a fejtetőtől a láb végéig. Rendbe tenni magunkat, ha van probléma, ha nincs akkor is, de különösen fontos az előtt egy hónappal hetente megismételni, ha gyermeket szeretnénk.


A homloktól hátrafelé azért pontoztam be egészen a fejtető közepéig szélesen tenyérnyien, hogy oda besugározva a hormonműködésre tudunk hatni. Ott középvonal alatt van a hipofízis magocska. Attól még mélyebbre a talamusban szintén bejut a tenyérsugárzás és hat szintén a vezérlő központra ahol a fő hormont irányító mag van.

 

Ne felejtsük el azt, hogy amilyen állapotban vagyunk testileg, lelkileg a fogamzás pillanatában, hetében, azt fogjuk átörökíteni az utódainkba is!!! A lelkünk –mind kettő percről percre átszövi az ivarsejteket is és újból meg újból átírja, átszínezi azokat a kódokat.!!!

 

 

 

A női meddőség illetve koraszülések okainak orvoslása, önmagunk kezelése.

Amit betettem a férfiaknak ábrát a testről, az épp úgy használható a nők esetében is és kell is, leszámítva a gát pontot, az inkább prosztatára vonatkozik.

36. pont meddőség esetén

 

Bármi orvosi probléma van, azt ki kell kezeltetni. Besegíthetünk masszással a belső boka alatt kissé hátrébb és a lábon, több helyen is bejelölt masszás-ponton.

Használhatunk tudati masszást, koncentrált átsimogatást a méh, petevezeték, petefészek egy idevonatkozó ábra memorizálása segítségével, különösen petevezeték gyulladás valamint ciszták esetében. A petefészek és petevezeték gyulladása is okozhat meddőséget, a vezetéknél fordulhat elő a hegesedés, ami elzárja.Nemi uton terjedő Chlamydia bakteriális fertőzés okozza, amint észre veszi valaki a legkisebb jelét , -hőemelkedés, láz, alhasi fájdalom, tessék orvoshoz fordulni, mert időben antibiiotikummal gyógyítható. Ha rátesszük a tenyerünket, először felerősödhet a fájdalom ez biztos jele a bajnak.

Ciszta esetén—távolítsuk el gondolatban, ha netán megállapították, hogy valahol van. Vezessük le a váladékát, pusztítsuk el a miómát                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  aprólékosan gondolatban. Valószínűleg, ez is egyfajta örökletességi hajlam, de öröklött, szerzett hormonális oka is lehet. Általában jóindulatú a petefészek ciszta, amely lehet folyadékkal teli de tömött is, de a változás korára elfajulhat rákossá.

 

A cisztás petefészek tünetei; a menstruáció kimaradozik, vagy hiányzik –ezért az ovuláció kimaradhat, ez gátolja a teherbeesést. Ha nagyon ritkán van vagy egyáltalán nincs menstruáció –meddőséget okoz. Ha jól emlékszem, nálunk a nők 5% t érinti szembetűnő az erősebb szőrösödés az állon is, hason de lábon honaljban fokozott. Szintén jellemző a zsíros arcbőr az erős pattanásosodásra való hajlam, túlsúlyosság, elhízás, terhesség esetén a gyakori vetélés. Valószínűleg hormonális gyógyszeres kezeléssel némileg szabályozható. De ez főleg genetikai hiba, ha a férfiaknál áll ez fent örökléstanilag, akkor a túl korai kopaszosodást okozza, de ettől még nemzőképes.

 

Szövődménye lehet a túl sok ösztrogén hatásának, hogy a méh nyálkahártyája túlzottan megvastagodik, ez növeli a rákos megbetegedés kockázatát. Előfordulhat az is a policisztás petefészek esetében, hogy ellenállás alakul ki a vércukor szintet szabályozó inzulinnal szemben. Következésképpen kialakul a nem inzulinfüggő cukorbetegség, valamint a szív és érrendszeri betegség veszélye.

 

De mindenképp fontos az, hogy akár tömött akár folyadékkal telt policisztát, megnézessük, és ismételten ellenőriztessük orvossal, hogy ártalmatlan-e valóban!?

 

Mivel amelyik elfajul, az semmit sem respektálva mindenen átterjedő rákos szövetté válhat.

 

Hüvely szárazság ellen zselé krémet, mindennap használni, hogy a hüvely-mirigyek kellő mennyiségben termeljenek váladékot. Ha rendszeresen használjuk, akkor javulni fog és alkalomszerűen” már, nem lesz rá szükség. Fontos, hogy fickók gyorsabban haladjanak. Ovestin krémet árulnak patikában, de a nőgyógyász is felírja.

 

Ugyan az a tanácsom, mint a férfiaknál. Tessék kézmasszást, gondolati keringetést végezni egész testre vonatkoztatva, hogy energetikailag egyensúly lehessen a testben. Különös figyelmet fordítani a kismedencei hasi oldalra, illetve a lumbális csigolyák területére hátul.

 

Most a fogamzás gátlással kapcsolatban.- Nagyon helytelennek tartom a tabletták szedését, mivel hormon tartalmával avatkozik be és gátolja meg a megtermékenyülést. Ezért két okból is ártalmasnak tartom, -vélem - egy részt, hosszú távú szedése alatt a vérkeringéssel bejuthat a petékhez is beavatkozva annak érésébe, illetve átszínezheti a pete DNS kódjait is. De ezzel egy időben, beavatkozik minden alkalommal a női hormonműködésbe is!

 

Csak gondoljunk bele milyen korán, kezd egy fiatal hormontartalmú fogamzásgátlót szedni és több év is eltelhet, amikor tényleg gyermekeket szeretne. Addig viszont folyamatosan beavatkozott mind a saját hormonjainak működésébe, mind pedig a petefészekben szunnyadó magok vérkeringésébe. Jobbnak és ésszerűbbnek tartanám, ha a fiatal lány, nő, sajátmagánál hordana rendszeresen óvszert, mert a fiukra, fiatal férfiakra ilyen tekintetben nem lehet biztosan számítani. Illetve a csak, alkalom utánra való, tablettát. De a rendszeresen naponta, havonta, éveken keresztül való tablettákat, tessék kerülni! Erről alaposan felvilágosítani azt a fiatalt, - a szülőknek fontos!

 

Attól tartok, hogy ezért szaporodott meg az utóbbi években a MÁSSÁG-tól szenvedők, illetve sehová sem tartozók száma, mert beleavatkoztunk gyógyszeresen a természetes hormonműködésbe. Még a természet is képes fricskát mutatni a megtévesztéssel hát még, ha mi is adunk egy kis módosító hormon fröccsöt. Jól tudom, azt mondja a tudomány, hogy a meg lévő női XX illetve a férfi YY vagy YX kromoszómája határozza meg mi lesz a gyermek neme. De ez csupán a testre vonatkozó adatokat fixálja, nem pedig a lélek energiának a született, örökölt adatait.

 

A női pete biztosítja a testépítéshez szükséges sejteket, de ettől függetlenül kisugározza a petesejt nemiségre jellemző lélek energiáját is. Azt, hogy milyen lelke lesz majd az utódnak,  és a szerint fogadja a spermiumokat és választ az odaérkezők közül a benne ébredő lélek kezdemény alapján, ami bizony körben bevonja az érett petét, valószínűleg, mint valami mágneses burok. Épp úgy, mint minden élőt legyen az egysejtű vagy épp az emberi test. Hisz ha nem lenne a mágneses burok az élőn, akkor bizony elpusztulna.

 

Sokat gondolkodtam ezen, hisz az ember még saját lelkét sem érzékeli valójában, így nem is feltételezheti azt, hogy lélek energiája van a petesejtnek, de még a felé haladó hímivarsejtnek is. Különben elektromos kisugárzás nélkül, nem jöhetne létre az egyesülés, ha nem így lenne.

 

Jól tudom, sokan nem hiszik el, amit írtam a lélekről. De csak gondoljatok bele, miképp van memóriája egy születésénél fogva vak embernek. Hisz nincs más memorizáló lehetősége, mint hallás, tapintás és illat megjegyzése és rögzítése az idegsejteken. Még is olyan fogalmakat is megtanul és megjegyez, amelynek se illata, se hangja, se szaga nincs, amit az átlag ember viszont képi úton jegyez meg, látással. Elolvasva, vagy megnézve, megjegyzi.

 

A született vak ember, a lelkének gondolatképző, és memorizáló képességével jegyez meg mindent. S ehhez van eszközként csak a hallás, illat és tapintás. A lélekgondolat keresi, meg vagy képez hozzá ismertetőt, hogy fantáziát, múltat, mint emlékezést és előre látó, tervező jövőképet is alkothasson..

 

Ma divatban van a terhességi fittnes gyakorlat. Első gyermeknél semmi esetre sem ajánlom. Az ember nagyon régen nem kényszerül arra, hogy túlzott testi megerőltetést kelljen végeznie, és ha gyenge a méh fala és éretlen, akkor vetélést okozhat.

 

De korunkban azt gondolom, van elég mozgása egy nőnek, hisz a munkahely az otthoni feladatok mind mozgást igényelnek. Inkább helyesebbnek tartom a kevés és finom mozgást otthon, illetve a sétát a jó levegőn, be és kilégzéssel, karmozgással egybekötve. S főleg a nyugodt kiegyensúlyozott életformát, hogy lelkileg egésztestre kivetítve a magzatig boldogság árassza el. Nagyon jó és egészséges a magzatra is, a gondolati simogatás, a testnek további átpásztázása a lélekszálak mentén, a szülés elkövetkező idejéig, hogy mindig erős maradjon.

 

Ha semmi orvosi oka nincs a meddőségnek, akkor lelki okai lehetnek, vagy mert a két ivarsejt nem fogadja el egymást –lehet ilyesmi is és annak valami oka van! Valamelyik beteges a másik viszont túlontúl érzékeny és megérzi” vagy az anyai ösztön az, ami elutasítja a férfit, mert nem akar tőle utódot a lelke, mert nem akarja, hogy az Én a másikkal éljen együtt, elutasítja ezt a kapcsolatot valamilyen okból.— Csak gondoljuk végig; mi nem érezzük a másik ember kisugárzását, hogy az esetleg abnormális, de a lélek érzékelheti. Még a rejtett agresszív hajlamokat is! Vagy hány olyan ember él közöttünk, aki a társadalom miatt megnősül, vagy férjhez megy, vagy csak az utódlás miatt, holott MÁS-okhoz tartozó. Az egészséges lélek ezt megérezni képes, még akkor is, ha velünk képtelen közölni és mi nem is érzékeljük.

 

Pl. régen a klinikán, dolgoztam homoszexuálissal együtt. Senki nem mondta volna meg  róla, hogy az és nem is adott rá okot, hogy kiderüljön. Nagyon jó, becsületes munkatárs volt, és mint barát is mindig segítőkész volt velem szemben. Átlag emberként élt, viselkedett, nem tüzte a homlokára felkiáltójellel, hisz minek is tette volna, a szexuális életünk magán ügy, nem tartozik másra. Viszont én érzékeltem a MÁSSÁGÁT. Ezért szóba is hoztam, hogy előttem, ne szégyellje, és ha bármi problémája van, beszélgethetünk róla. Így derült ki, hogy született MÁS volt. Amikor esetleg utódot szeretne akkor, vagy egészséges géneket örökít át, vagy eleve átszínezett, sérült géneket. Mivel ennek az esélye a legnagyobb. Egy egészséges, erős energiájú petesejt vagy épp a spermium ezt a MÁS-jellemző kisugárzást érzékelni képes – meggyőződésem. Egy női XX kromoszómás petesejtnek, lehet erős férfias energia kisugárzása, mint ahogy a spermium YY mellett lehet lelkileg lágy és nöies energiájú amikorra nagy kamasszá érik, akkor szembesülhetünk vele, mert valahol ott volt ez az utasítás a gének létra szálain.

 

Amennyiben mindent megtettünk annak érdekében, hogy egészséges utódunk születhessen, akkor jobban kellene azzal is törődni, hogy a vetélésnek esetleg oka is lehet, és nem tartom ésszerűnek a mindenáron való megtartást az ilyen magzatnak. A legtöbb esetben hormontartalmú gyógyszereket adnak, hogy megállítsák a vetélést. Holott jóllehet a természet rendezi így, mert a magzat valamilyen fejlődési rendellenességgel születne. Különösen igaz lehet egy egészséges gyermek születését követő, második terhesség esetében, amikor a magzati lélek tudat vagy épp az anyai lélek-tudat a rendellenességet észlelve vetélést okozhat. Hisz végsősoron már az ős-sejtekben ott van egy program ami állandóan  felülvizsgálja a készülő" emberiót.

 

Ezért ha valaki gyermeket szeretne, akkor lehetőleg csökkentse a munkát, a túlzott megerőltetéseket, az élet vitele legyen kiegyensúlyozott, nyugodt, az étkezése egészséges—de már előtte való időszakokban is, amikor színeződnek a soron következő érésben levő petesejtek De ez érvényes az apa életvitelére illetve apai sejtekre is.

 

A fejlődési rendellenességek lehetnek öröklött vagy veleszületett defektusok, amelyek okozhatják a magzat még a méhen belüli elhalását is, mint az agy és idegrendszeri illetve szív és érrendszeri hibák. Vagy még fejlődés közben korrigálódik és a gyermek, ha nem is egészségesen de világra születik és egy utólagos pl. szív-ér műtéttel korrigálható már korunkban..

 

Tehát lehetnek veleszületett deformitások—mint szívhiba, vagy a gerinc nem záródása, és az agy károsodás, de lehet biokémiai háttér miatti, mint a cisztás-fibrózis, a sarlósejtes vérszegénység, de lehet izomsorvadásnak is egyes formája. De lehet bőr, szerv, csontozat zsigerek, és idegek rendellenes fejlődése, deformitása is.

 

De lehet testrészt érintő is talán nem eléggé nagy a méh ürege így keletkezhet a dongaláb.

 

A születési hibákat okozhatja hibás dominánsgén, egy pár hibás génmutáció, de hibás lélek tudat, ami vagy örökletes, vagy épp addigi élet során szerzett átszínezés miatt keletkezett gén hiba.

 

De sajnos olyan kromoszóma hibák is vannak, amelyeknek hátterében az apai vagy anyai szervezet kémiai anyagok illetve gyógyszer ártalmak, okozta sérülések, mint említettem a hormontartalmú gyógyszereket, esetleg nyugtatóknak mellékható anyagai vagy más környezeti ártalom, mint mérgező és testbe, sejtekbe is beivódó anyagok- pl ólom, benzin, higanygőz, nitrovegyületek, mérgező ételek és alkohol stb..

 

Amikor környezetünk káros hatásai átírják, átszínezik a kromoszóma kódjait. De ugyan ilyen káros hatással van a környezet állandó feszültsége is amikor vagy az apa vagy az anyai szervezet állandóan készenlétben áll megnövelve saját mellékvese hormonjait ez szintén természet ellenesen visszahat a sejtekre de magára a lélekkezdeményre is.

 

Egy alkalommal megdöbbenve hallottam egy riportot, amelyben a szülők annyira szerettek volna gyermeket, hogy bár a magzat károsodott voltára felhívta az orvos a figyelmet, ők még is megtartották a gyermeket. Tulajdonképpen meghatónak kellett volna lenni számomra, még is haragudtam az ilyen forma;- akarjuk akkor is, ha sérült és fogyatékos lesz a gyermekünk, és nem engedték a terhesség megszakítását. Saját önző mindenáron kell a gyerek okból, világra hoztak egy olyan gyermeket, aki elképzelhető egy életen keresztül fog szenvedni lelkileg saját fogyatékossága miatt! Akkor még mindig életszerűbb örökbe fogadni gyermeket, hisz oly sok csodálatos kisfiú és kislány van eldobva, elhagyva és csak a szülői szeretetre vágynak és védelmet jelentő otthonra.

 

A modern vizsgáló eszközök ellenére is előfordul, hogy még az ultrahanggal sem lehet észlelni a károsodást.

 

Azt gondolom, hogy a génsebészet és kutatás fejlődésének köszönhetően megállapítható lesz a hibás gén kiiktatását és helyette egy egészséges beültetését. Persze ennek is meg van a sötét oldali vonzata, mert ez már a klónozás technikáját súrolja. Egyik oldalon ki lehet majd javítani a sérült familiáris génállományt, ugyanakkor a másik oldalon visszaélésekre adhat lehetőséget –intelligenciát növelő vagy épp csökkenteni képes lehetőségekre. Bár ezt inkább csak akkor, ha már feltérképezték a lélek meglétét is.

 

A korai vizsgálathoz tartozik az ismert ultrahangos vizsgálat, de ilyen a magzatvíz levétel utáni elemzése is. A benne lévő sejtek kromoszómáiból kimutatható milyen károsodása lett a magzatnak pl. Down –kór, vagy a nyitott gerincre. Különösen akkor fontos ha az anyának született már Down kóros gyermeke. Rendszerint 15-16 terhességi hétben alkalmazzák ezt a vizsgálati módszert. Sajnos elég sokáig tart mire eredmény születik és akkor már a 4-5 hónapban nehéz feldolgozni, valóban és elfogadni a terhesség megszakítását.

 

Mind ezeket megelőzvén valamennyire mindig menni kell genetikai tanácsadásra, ha a családban van örökletes feltételezhető betegség. Gondoljunk arra, hogy milyen életet szánunk saját utódainknak amennyiben vállaljuk a terhességet akkor is, ha az betegen, sérülten vagy épp fogyatékosan látja meg a napvilágot.. Nem szabad egy nőnek mindenáron akarni a karcsúságot és emiatt állandóan alul táplálkozni, mert veszélyezteti a nőiesség egyik alapkövetelményét a megtermékenyülésre való alkalmasságot. A fogyások az alultáplálkozás a született természethez képest, meddőséget, koraszüléseket okozhatnak. Aki viszont túlsúlyos, annak sürgősen le kell adni a súlyfeleslegét szigorú diétával, de még azelőtt, hogy várandóssá válna!

 

Bármi is okozza a meddőséget, fogamzás kimaradását, orvoshoz kell menni kivizsgálásra, hogy az okokat megtaláljuk időben, és azt orvosolni tudjuk akár férfi, akár női probléma okozta. Arra viszont szintén vigyázni kell, hogy ne hogy túl gyógyszerezzük magunkat hormonokkal, mert annak is hasonló az utó hatása –cisztaképződés, vérrögösödésre való hajlam.Orvosi ellátást igényel.

Hozzászólások (0)